Porhintés

583

A magyar hírportálokon hétfő este terjedt el a hír – a stiripesurse.ro nyomán –, miszerint a Dăncilă-kormány prioritásai közé sorolta a kisebbségi kerettörvény elfogadtatását még az őszi parlamenti időszakban.
Bájos. Annyira a semmiből került elő, mintha nem is politikai ügy lenne, hanem mondjuk a kormányfő fodrászának jutott volna eszébe két hajvágás között.
A kormány prioritási listáján összesen 60 tervezet sorakozik, közel 40 tavaly vagy idén iktatott. Szép számban akadnak 2017-esek is – tehát a 2016-ban megválasztott kormány idején, de még Dăncilă miniszterelnöksége előtt iktatott –, és van tizenhárom ennél korábbi. A tizenhárom közül tizenkettőt 2011 és 2015 között vettek nyilvántartásba. Egyetlenegy van, ami még az előző évtized dereka óta szakállasodik: a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvénytervezet, amelyet 2005-ben nyújtott be a kormány – akkor még Tăriceanu vezetésével, és nyilván az RMDSZ noszogatásával. A lista szerint „a kisebbségek intézményi rendszere szervezésének és működésének megfelelő jogi keretet biztosító törvénytervezet” 2005. október 24-én elvérzett a szenátus szavazásán, a kérdésben döntő háznak minősülő képviselőház pedig „röpke” hét évvel később, 2012. szeptember 18-án kiegészítő jelentést kért az emberjogi, vallásügyi és nemzeti kisebbségekkel foglalkozó parlamenti bizottságtól egy héttel későbbre, szeptember 25-re.
Úgy néz ki, ez olyan törvénytervezet, ami hétévenként kerül napirendre. Az RMDSZ sürgeti ugyan, de nem sok sikerrel, másnak pedig nem olyan fontos, hogy kardoskodjon érte.
Csakhogy! Nyakunkon az államelnök-választás, és az erdélyi magyar választók nagy hányada – bevallom: én magam is – ismét Caragiale részeg polgárának helyzetében érzi magát: nem tudja, kire szavazzon a második körben. A helyzet a legutóbbihoz képest teljesen más: akkor az RMDSZ a magyar szavazók körében népszerűtlen Ponta körül legyeskedett, akinek esélyes kisebbségi ellenfele volt. Ez az esélyes kisebbségi ellenfél a magyar szavazóknak is köszönheti, hogy akkor megnyerte az elnökválasztást. Első mandátuma alatt bizonyította, hogy fölöslegesen szavazott rá az erdélyi magyar jobboldal. Így a közelgő megmérettetésben – a második fordulóban minden valószínűség szerint érdekelt – Johannis az erdélyi magyarságnak legfeljebb csak a sokkal vékonykább rétegét képviselő baloldali szavazóira számíthat. Kihívója, ha ügyesen sáfárkodik – pontosabb megfogalmazásban: ha hatékonyan hiteget bennünket – nagyszámban nyerhet szavazatokat az erdélyi magyaroktól.
Mi sem kézenfekvőbb Dăncilă asszonyunknak, minthogy bepróbálkozzon. Hiszen őt Orbán Viktor sem marasztalta el Tusványoson, és – hacsak el nem bukik a tétován tervezgetett bizalmatlansági indítványon – kormányfőként megvan a hatalma ahhoz, hogy jópofiskodjon az irányunkba. (Merthogy bizonyára nem a szászokat és a többi, alig mérhető kisebbséget próbálja maga mellé édesgetni éppen Johannis ellenében…)
Persze ha valóban törődne velünk, nem történt volna például Úzvölgye. De kormányzása alatt nem igazán tett érte, mégcsak nem is hangoztatta úgy istenigazából, hogy szívesen visszafogná az ellenünk folyó orvvadászatot. Most pedig erejét vesztett, remegő lábakkal libikókázó miniszterelnökként, más pártok szimpatizánsai szavazatára nem számítható elnökjelöltként az utolsó szalmaszálba is kapaszkodni próbál. Nevetséges ez az erőlködés, de kérdés, hogy mire megy vele. Mert ez vitathatatlanul kétélű fegyver: ahány magyar szavazót hozhat neki, annál több saját, PSD-szavazót el is vihet. Ezzel is számolnia kellett, ilyen megvilágításban pedig inkább vakmerőnek nevezhető ez a lépése.
Bármire is készül, ez csak kampányra időzített porhintés. Éppen a nagy tétje teszi tétnélkülivé, hiteltelenné. Bízzunk inkább abban, hogy újabb hét év múlva már lesz valós politikai erő és akarat a kisebbségvédelem megszilárdítására. De egyelőre ne izguljuk túl, ez nem rólunk szól!

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek