Politikai házalók

36

Szerzokep_Daczo_Katalin_webre kiemelt ujA politikusok biztosan nem értenek velem egyet, én mégis azt mondom, politikai házalás folyt az utóbbi hetekben vidékünkön. Ez nem egyértelműen rossz dolog. Mindegyik politikai alakulat próbálkozott valamilyen módszerrel a választók közelébe férkőzni, a véleményüket megtudni, netán ötleteket meríteni jól hangzó választási ígéretekhez, s biztosan valamilyen eredményre jutott is, ha valóban jó kérdőívet állított össze szakértői segítséggel, vagy megfelelő kérdezőbiztosokat küldött. Ha nem, végső soron a jelöltek valamiféle sorrendjének felállításában vette hasznát az erőfeszítéseknek.
Nevezték ezeket az alkalmakat közvélemény-kutatásnak, lekérdezésnek, felmérésnek, de megnevezéstől függetlenül a három magyar politikai alakulat általam megkérdezett területi vezetői egyetértettek abban, hogy hasznos volt a kérdőívezés és több személy opcióját megtudták ily módon, mintha például állóurnás előválasztást tartottak volna.
Mégis van egy-két eleme ezeknek a lekérdezéseknek vagy házalásoknak, ami birizgálja az orromat. Hallottam például, hogy Gyergyószentmiklóson az egyik kis utcában úgymond az utcajavításra gyűjtöttek aláírásokat, de kiderült, hogy tulajdonképpen az egyik jelöltnek szánták azokat a gyűjtéssel megbízott iskolás gyermekek. Máshol egyszerűen nem tudta – vagy nem akarta – megmondani a kérdező, hogy ki küldte, így a felkeresett személyek végül azt a bizonytalan választ kapták, hogy „édesanyám”. Márpedig ha valaki bekopog a házamba és nem ismerem, elvárom, hogy elmondja világosan, miért jött, mit akar, ki küldte. Vállalja fel a kérdéseit, vállalja fel a jelöltjeit, ha válaszokat szeretne.
Csakhogy a politika nem éppen az a terület, ahol minden egyértelmű és egyenes. Egy általam megkérdezett szociológus úgy vélekedett, hogy az ilyen típusú felméréseknek általában nincs gazdája, a pártok rendszerint nem szokták magukat kiadni, hanem megbíznak egy céget, amely átvállalja és kivitelezi a feladatot, felfogad önkénteseket vagy kérdezőbiztosokat kisebb-nagyobb összegért, egyúttal egy jó diákmunka-lehetőséget teremtve. Ilyenkor a kérdezőbizto­soknak szoktak adni valamiféle megbízólevelet, igazolást, amit felmutathatnak, amely megkönnyíti a feladatukat, és ugyanakkor alátámasztja a felmérés komolyságát. Az, hogy a válasz cseppet sem lesz titkos, ha mellettem áll a kérdező, amikor beikszelem-karikázom valamelyik nevet, a szociológus szerint nem gond, mert ezeknél a felméréseknél rendszerint nem az a fontos, hogy a kérdezett egyén mit gondol, hanem a megbízók a csoport hozzáállására, véleményére kíváncsiak, azt szeretnék megtudni, hogy melyik a legesélyesebb jelölt, vagy ki a legnépszerűbb a tanácsosi listán.
Nos, ez megint rendben is van, meg nem is – ugyanis jól tudjuk, az eredmény közzététele befolyásolhatja az igazi választások eredményét, s ez akkor fog különösen jól, ha az esélytelenebb jelöltet állítják be nyertesnek a szavazatszámlálók. Persze, az is megtörténhet, hogy az előzetes felmérés alapján a második helyezett bekeményít…
Szóval a lehetőségek száma végtelen. Mégis elgondolkodtatnak a politikai házalások. Elgondolkodtatnak, mert csak ilyenkor házalunk. A mandátum felénél például nem szoktak elégedettségi felmérést végezni községeinkben a választók körében és kiábrándultsági tesztelést sem tartanak. Pedig annak a kérdéseire még én is szívesen válaszolnék.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.