Patthelyzet

67

Úgy tudni, hogy Mihai Tudose kormányfőt jó sakkozóként (is) tartják számon, elismerésnek örvendve a hivatásos sakkozók körében is. Ennek okán joggal feltételezhetnénk, hogy olyan képességekkel rendelkezik, amelyeket esetenként kamatoztathat a politikai csatározások során, kényes és bonyolult kormányzási konfliktusok megoldásában is. A minap viszont bekövetkezett egy olyan sajnálatos és felháborító cselekmény, pontosabban bűncselekmény, amelynek szálai közvetlen módon elvezettek a Fővárosi Rendőrkapitánysághoz, közvetve pedig az Országos Rendőr-főkapitányság és a belügyminisztérium révén a kormányig, pontosabban a kormányfőig.
Arról a fővárosi bűncselekményről van szó, amelyet január 5-én követett el egy személy, annak elkövetőjét pedig január 8-án azonosították be, a fővárosi közlekedésrendészeti brigád egyik rendőri alkalmazottja, Eugen Stan személyében. A szóban forgó személy jelenleg 30 napos előzetes letartóztatásban leledzik, s ellene – amint már arról lapunkban is többször hírt adtunk – kiskorúak elleni szexuális agresszióval emeltek vádat.
Már másnap, azaz január 9-én felszínre kerültek olyan értesülések, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy igen bonyolult ügyről van szó, s valószínűsíthető, hogy az a közlekedésrendészeti rendőr előzetesen is elkövethetett ilyen jellegű bűncselekményeket, s arról állítólag tudomása volt közvetlen felettesének, de a fővárosi rendőrparancsnokság egyes vezetőinek, s talán még az országos főparancsnokság egyes tisztségviselőinek is. A történtek okán és állítólag Liviu Dragnea pártelnök sugalmazására Carmen Dan belügyminiszter kedden, január 9-én kezdeményezte az Országos Rendőrparancsnokság főnökének, Sorin Despescunak a leváltását, s helyébe a Román Rendőrség Korrupcióellenes Vezérigazgatóságának (DGA) vezetőjét javasolta.
Ennek a javaslatnak az okán került az asztalra az a sakktábla, amelynek egyik oldalánál Carmen Dan belügyminiszter ült, a másik oldalon pedig a nála jóval tekintélyesebb (legalábbis a sakk világában) Mihai Tudose kormányfő. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az első lépést, a nyitólépést a belügyminiszter tette meg a rendőrparancsnok „kiütésére” vonatkozó javaslatával, sőt a másodikat is ő, az állítólagos utód kijelölésével. Következett a kormányfő, aki az aznapi (a január 10-i) kormányülésen burkoltan arra utalt, hogy az az állítólagos jelölt értesülései szerint nem vállalta a tisztséget és arra szólította fel a továbbra is funkcióban lévő országos rendőrparancsnokot, hogy egy héten belül nyújtson be hozzá részletes jelentést a január 5-i bűncselekményre (de nem csak) vonatkozóan.
Az esti órákban megtette a második lépést: az egyik hírtelevíziónak adott interjújában azt hangoztatta, hogy a belügyminiszter arcátlanul hazudott, azaz őt félrevezette az új rendőrparancsnok személyére való javaslatával. Tételesen azt mondta, hogy ilyen körülmények között számára elképzelhetetlen a további együttműködés Carmen Dannal, felszólítva lemondása benyújtására.
Csütörtökön este ismét Carmen Dan lépett, aki egy sajtóértekezlet keretében bejelentette, hogy a kormányfő tudatosan összekuszálta a szálakat, pontosabban a bizonyos történésekkel összefüggésbe hozható egyes időpontokat, ilyenképpen pedig neki nincs, amiért kérnie felmentését a tárcavezetői tisztség alól. Ugyanakkor azt is hangoztatta, hogy ő politikai kormány tagja, s mint ilyen, a kinevezésére a kormánykoalíciót alkotó pártok jelölték, s ők kezdeményezhetik visszahívását is. (Jogi szempontból a dolog nem éppen így áll, ugyanis az Alkotmány értelmében a miniszterelnök kezdeményezheti leváltását, és helyébe más személyt javasolhat, a vonatkozó dekrétumok meghozatala pedig az államelnök hatáskörébe tartozik.) Ilyenképpen olyan patthelyzet alakult ki, amely az egymással szemben ülő (vagy álldogáló) játékosok közül egyikre nézve sem nevezhető szerencsésnek.
A végkimenetel tekintetében még várni kell: lehet, mégis megválik (vagy meg kell válnia) a miniszteri bársonyszéktől Carmen Dan(nak). Az is lehet, hogy a sakktábla lekerül arról az asztalról, mármint a kormány asztaláról, de annál az asztalnál továbbra is ott fog ülni Mihai Tudose és Carmen Dan (ki-ki a maga helyén). Ha ez bekövetkezne, akkor bizonyos értelemben a patthelyzetből vesztesként kerülhet ki Tudose. Felmerülhet egy harmadik lehetőség, az, hogy a kormányfőnek kell megválnia a maga bársonyszékétől.
Amúgy a mostani sakkmérkőzéssel egyidejűleg képződött a drukkerek két tábora is: a Szociáldemokrata Párt vezetői között vannak olyanok (köztük Marcel Ciolacu kormányfőhelyettes, Nicolae Bănicioiu, a párt egyik alelnöke, Nicolae Bădălău ügyvezető elnök, Marian Oprișan Vrancea megyei elnök és mások), akik kiállnak Tudose mellett, de olyanok is (köztük Rovana Plumb, Gabriela Firea, Paul Stănescu és mások), akik nem értenek egyet a belügyminiszter lecserélésével.
Időközben Liviu Dragnea megpróbálkozott azzal, hogy „távol tartsa magát” az eseményektől, pártelnöki minőségben elutazott a moldovai megyékbe, állítólag azzal a szándékkal, hogy megerősítse pozícióját a párt élén. Pénteken este Vaslui-ban kijelentette: „Én még abban reménykedem, hogy Tudose kormányfő marad.” Elzárkózott viszont a tárcavezető és a kormányfő sakkpartija során bekövetkezett patthelyzet értékelésétől, ám ennek ellenére a politikai megfigyelők szerint Dragnea a maga részéről nem támogatja Carmen Dan leváltásának kormányfői „ötletét”.
Szombaton reggel látott napvilágot egy újabb értesülés, miszerint Gabriela Firea és Rovana Plumb kezdeményezték a kormánypárt csúcsvezetése ülésének mielőbbi, soron kívüli összehívását. Erre ma délután 16 órakor sor is kerül, legalábbis ezt közölte a párt főtitkárhelyettese…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.