Patkó Károly Önarckép (Turbános önarckép), 1922

102

A Csíki Székely Múzeum idei nagyszabású kiállítása ismét a klasszikus mesterek nyomába kalauzolja a művészetkedvelő közönséget, a látványos tárlat az Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik címet viseli. A Hargita Népe Műhely melléklete, a szervező intézménnyel együttműködve minden héten a kiállítás egy-egy képére hívja fel a figyelmet.

A Szőnyi-kör önarcképeinek egyik előszeretettel alkalmazott kosztümkelléke a változatos fejfedők sora volt. A festőmesterség, a művészi hivatás egyik hagyományos attribútuma, a barett vagy festősapka többeknél is felbukkan (Aba-Novák Vilmos, Varga Nándor Lajos). A ferdén beeső gyér fény és a nem mindennapi fejfedő alkalmazásának másik – szintén Rembrandtig visszakövethető – példája Patkó Károly Turbános önarcképe, a fej köré csavart drapéria egy ugyanebben az évben készült rézkarcon is felbukkan (Magyar Nemzeti Galéria). A korszakra jellemző önarcképek gyakran fellengzős pózát, mesterkélt kéztartását itt elhagyja, ezen a művön az Aba-Novákéhoz hasonló időtlen nyugalom és belső összeszedettség foglalja el a szenvedélyes hangütés helyét. Ilyen beállítású és karakterű önportrék előfordulnak a Fiatalok csoport tagjainál is az 1910-es években, de Dobrovics Péter vagy Kmetty János szigorúan a nézőre tekintő önarcképén a festő öltözéke nem régieskedő kosztüm, hanem hétköznapi viselet. A Kmettyre jellemző kék színek a korai Patkó-képeken is kiemelt szerepet játszanak, de a húszas évek elején készült festmények erős, fémes hatású színeit melegebb zöldesbarna tónus kezdi felváltani.

Zwickl András

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.