2021, január 23, szombat.
custom_html_banner1

Párizsban járt a kórus

Missziós feladatot vállalt 2015. május 30.–június 8. között a székely­udvarhelyi Balázs Ferenc kórus, több meghívásnak eleget téve. Miután 2010-ben Rómáig, 2012-ben Brüsszelig jutott el, most Prága és Párizs volt a fő úticél.
Több felkérés érkezett a Nyugaton élő magyar közösségek részéről, amelyeknek eleget téve, csodálatos élményekben volt részük a kórustagoknak. A 49 dalos a két buszvezetőre bízva magát indult el május 30-án hajnalban első szálláshelye, Mosonmagyaróvár felé. Az úton Lőrinc Gizella, a kórus tagja mutatta be a látnivalókat. Másnap, vasárnap reggel korán elindultunk, hogy időben érjünk Prágába, első fellépésünk színhelyére.
Székely ruháinkat magunkra öltve vártuk Éles György tiszteletest, aki a prágai református magyarok lelkészeként hívta meg kórusunkat a gyülekezetbe istentiszteleten énekelni. Elmesélte, hogy gyülekezetébe a Kárpát-medence minden tájáról Prágába került magyarok járnak, többek között Erdélyből is, nincs saját templomuk, bérelt templomban tartják az istentiszteletet. Nagy örömünkre egy fiatalokból álló kamarakórus fellépése követte a mi előadásunkat. A Prágai Református Missziói Gyülekezet mellett 2006 februárjától működő kórus felvette a Prága soktornyúságára utaló – MILLE DOMI („Ezer torony”) – nevet.
Másnap ismerkedtünk a várossal, újabb csoda ért minket a Vencel téren, ahol Dvořák Égi szent béke kórusművét énekeltük, amikor egy házaspár lépett hozzánk az összegyűlt hallgatóság soraiból. Az úriember bemutatkozott: ő Dvořak unokája. Nagy öröm volt számára, hogy a távolból érkező kórus magyar nyelven a nagyapja szerzeményét énekelte. Folytattuk utunkat az Óvárosba, itt található a óvárosi városháza a világhírű Orlojjal, itt áll Tycho Brahe nyughelye, a Týn-templom, a Szent Miklós-templom. Az Óváros zegzugos, udvarokkal, átjárókkal tarkított utcarengetegében van a Betlehem-kápolna, ahol Husz János tanított és prédikált, valamint a szecessziós, Smetanáról elnevezett koncertteremnek helyet adó Vigadó. A városrész keleti végén álló Lőportoronytól indult egykor a koronázási menet, hogy aztán az Óvároson és az azt a Moldva-túlparti negyedekkel összekötő Károly hídon áthaladva érje el a Kisoldalt, majd a Hradzsint. Követve ezt az útvonalat megnéztük a Károly hidat, majd a várba látogatva rögtönöztünk egy kis előadást a turisták örömére. Rövid idő alatt nagy tömeg gyűlt össze, tapssal jutalmazva éneklésünket.
Negyedik nap Heidelbergig jutottunk el. Kora délután megérkezve a városba, siettünk felfedezni ezt a gyönyörű középkori várost, ahol 1563-ban kiadták a heidelbergi kátét, amely a református egyház alapvető hittételét tartalmazza. Az óvárosban tett séta, az Alte Brücke hídról az esti fényben megvilágított vár látványa elkápráztatta kis csoportunkat, és azt is elfeledtük, hogy sok kilométert gyalogoltunk a Neckar folyó mentén, amíg szálláshelyünkre értünk.
Szerda reggel indultunk Párizs felé, de útközben megnéztük a reimsi katedrálist. Szerettünk volna énekelni, de mise volt a templomban, ezért csak a katedrális nagyságát és pompás méreteit tudtuk megcsodálni.
Párizs egyik elővárosában három napig voltunk elszállásolva. Innen első nap vezetőnk, a francia fővárosban évtizedek óta élő oboaművész Hadadi László vitt el a Sacré Cœur-bazilikába. A román és bizánci hatásokat magán viselő bazilika a város legmagasabb pontján (129 méter), a Montmartre-on áll. Szinte bármilyen napszakban csodás onnan a panoráma, sokak szerint este a legszebb innen a kilátás a városra. A templom közvetlen közelében a festők, karikaturisták, utcazenészek, bolondozó helyi fiatalok igazi párizsias légkört teremtenek.
Csütörtökön székely viseletben indultunk a Versaille-palotához. Kívülről megcsodáltuk a hatalmas palotaegyüttest, majd a megemlékezés helyszínére, a St Louis-katedrálishoz sétáltunk, ahol a trianoni megemlékezésen vettünk részt. Kórusunk az alkalomhoz illő énekekkel járult hozzá a műsor színvonalához, dr. Orosz Pál József karnagy vezetésével. Mészáros Ildikó a Rabszolgakórust vezényelte, kórusműveink előadását Tompa Klára zenetanárnő kísérte zongorán. Gajewszky Klára előadásában hangzott el Dobos Ferenc Fenyő a Hargitán című verse, amely nagy tapsot váltott ki a hallgatók körében. A kórusunkat meghívó Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke köszönetét fejezte ki, hogy missziós feladatnak tekintettük a meghívást.
Pénteken Párizs nevezetességeit tekintettük meg, nehéz egy nap alatt ezt a világvárost felfedezni, de nem hagytuk ki a Notre Dame-templomot. A Cité-szigeten álló katedrális a világ legtöbbször fotózott temploma. Évente 12 millióan látogatják. A látogatást követően városi buszra ülve a Concorde teret néztük meg, folytatva utunkat a nagy múzeum, a Louvre felé.
A Párizsba látogató turista számára a programszervezésben az egyik legproblémásabb feladat eldönteni, hogy mennyi időt is szán a Louvre-ra, ugyanis egy számítás szerint, ha minden kiállított tárgyat egy percig néznénk, akkor négy és fél hónapot kellene a Louvre-ra szánni. Itt, látva a várakozó turisták ezreit, rádöbbentünk, hogy nem tudunk bemenni a híres Mona Lisát megnézni, ezért szomorúan folytattuk felfedezőutunkat. Az Eiffel-toronynál se volt több szerencsénk, itt is turisták sorban álló tömege fogadott minket. Csoportunk úgy döntött, hogy egy kis hajózásra adja fejét, hátha több lesz a szerencsénk. És végre sikerült feljutni egy sétahajóra, ahonnan megcsodálhattuk a Szajna partján épült város nevezetességeit. A hajókázás mindenkit magával ragadott, a folyó felett ívelő hidak, a hatalmas épületek látványa, a parton sétáló tömeg nem mindennapi élményt nyújtott. Este fáradtan tértünk nyugovóra, nem győzve a sok látnivalót „elraktározni”.
Szombaton elhagyva Franciaországot hazafelé vettük utunkat. Augsburgban az ott élő magyarok kis csoportja fogadott, a hosszú utat dalolással fejeztük be.
Vasárnap szintén hosszú út állt előttünk, de nem hagytuk ki a fertődi Esterházy-kastély látogatását. Itt élt és alkotott a Fényesként ismert Esterházy Miklós vendégeként a neves zeneszerző, Joseph Haydn. Fényes Miklós herceg utolsó éveiben szinte remeteéletet élt, Haydn ebben az időben már elsősorban külföldi megrendeléseken dolgozott. A herceg halála után teljes szabadságot kapott, de viselnie kellett az „Esterházy-karmester” címet. Ajánlatot kapott egy londoni szereplésre, az út hatalmas sikert hozott Haydnnak, nemcsak a művészvilág, az angol arisztokrácia is elfogadta, és oxfordi doktorrá fogadták. 1795-ben II. Esterházy Miklós megbízta a zenei élet újjáteremtésével. Haydn munkája nem volt megerőltető, évente egy-egy misét kellett komponálnia, ezért új zenei műfajban, az oratóriumban próbálta ki magát. Teremtés című oratóriuma óriási sikert aratott Bécsben.
Este Mosonmagyaróvárra érve már szinte otthon éreztük magunkat, kora reggel indultunk haza tele élménnyel, amit csak egy olyan közösség tud nyújtani, amelyik egyformán gondolkodik, közös a célja: elvinni a Nyugaton élő magyaroknak Székelyföld üzenetét: magyarságunkat megtartva, hagyományainkat ápolva maradunk meg.
Utunkat támogatta Székely-
udvarhely Város Polgármesteri Hivatala, Hargita Megye Tanácsa és nagyon sok vállalkozó, magánszemély, akik szívügyüknek tekintették, hogy Székelyföld kulturális követei legyünk, eleget tegyünk a nyugati magyarok meghívásának.
Biró Edith, a kórus elnöke,Székelyudvarhelydíjazás

Kapcsolódó cikkek:

14,347RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb