Párhuzamos narratívák

32

Ritkán fordul elő, hogy egy miniszter tiszteletét teszi Hargita megyében. Ezért aztán, ha mégis errefelé jár, akkor az ember fia némi joggal sejt hátsó szándékot a látogatás mögött. A romániai magyar pedagógus szakmát teljes joggal magára haragító tárcavezető látogatása is elsőre erődemonstrációnak tűnt. Azaz a román állam már megint úgy érzi, hogy meg kell mutatnia, hogy ki az úr a házban. Akarom mondani az országban. Abban az országban, amely épp centenáriumát ünnepli, de egy olyan centenáriumot, amelynek állampolgárainak mintegy egyhuszada nem tud felhőtlen lelkesedéssel ünnepelni. És akkor nagyon finoman fejeztem ki magam. Ehhez képest kiderült, hogy a tárcavezetőt meglepte a magyar pedagógusok bírálata. Olyannyira, hogy önkéntelenül is magyarázkodóra fogta a figurát. Szemmel láthatóan nem értette, hogy mi a gondjuk az oktatásban dolgozó magyaroknak, hiszen ugye maguk a magyar elöljárók kérték, hogy tegyen már valamit azért, hogy a magyarok Erdélyben könnyebben meg tudják tanulni a román nyelvet. Erre amikor meg ő a kérésnek engedve cselekvésre szánja el magát, ezek a fránya magyarok elégedetlenkednek. Nem nehéz ebből arra következtetni, hogy itt bizony már megint párhuzamos világok találkoznak. Jobban mondva párhuzamos narratívák. Az egyik elvárná az államtól, hogy nézzen szembe a valósággal, hogy önálló, saját informális szabályai szerint működő közösség él a területén. Ráadásul ez a közösség adót fizet és joggal várhatja el, hogy ezért cserébe az állam olyan minőségi szolgáltatásokat nyújtson, amely lehetővé teszi számára, hogy a lehető legkönyebben megtanulja az állam hivatalos nyelvét. Ezzel szemben áll a román állam narratívája, amely kizárólag az erő pozíciójából hajlandó foglalkozni a nemzeti kisebbségek gondjaival. Ebben a megközelítésben a magyar közösség csak egy szűnni nem akaró állandó problémát jelent, mert állandóan nyűgösködik és mindenféle jogokat akar. Ez köszönt vissza a tanügyminiszter magyarázkodásában is. Azaz a román állam hivatalosan továbbra sem hajlandó szembenézni a valósággal, és nem hajlandó megérteni állampolgárai egy részének a gondjait, mert az szembemenne saját narratívájával. Ezzel azonban továbbra is fenntartja a bizalmatlanságot a román állam és az erdélyi magyar közösség között. Félő, hogy előbb-utóbb mind megfizetjük a párhuzamos narratívák árát.

Kiss Előd-Gergely

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.