Pap József polgármesterre emlékezünk

33

Az emberi élet természet adta törvényei által kényszerítve, megkésett gondolatokat fogalmazok meg, amikor Pap Józsefre, Gyergyószentmiklós nemrég elhunyt egykori polgármesterére emlékezem. Munkás, emberi életútja a megvalósított álmok példájával igazolta, hogy a tettek embere volt. A munka tisztelete jellemezte, ez volt értékrendszerének magva. „Amit én megcsinálhatok, az kötelez” – vallotta és cselekedte. Az önzetlen ember tiszta tekintetével nézett a jövőbe – kimondhatjuk: nem könnyű időkben, ’89 előtt és után –, mindég bizakodó életszemlélettel. Sikeres vállalkozóként nemcsak szemlélte a közélet kihívásait, hanem vállalta a közösség ügyeinek képviseletét, sokszor ellenséges közegben, a meg nem értés keserű terhével és akár anyagi veszteségekkel. Meggyőződéssel állítom, többet adott a városnak, mint amennyit kapott. Számára a tenni akarás volt a fontos, így ítélte meg a maga és embertársai munkáját. Pap József polgármesterként méltányolta és folytatta elődei munkáját, és amit hátrahagyott, folytatni lehetett. Egy kisváros szerény lehetőségei között a továbblépés útját kereste, sokszor nem sok segítséggel. A megomló világgazdaság, a keserű hazai politikai és gazdasági viszonyok közepette egy méltatlanul partra szorított város vezetőjeként próbált helytállni. Becsületére vált, hogy mindezt a közösségért küzdve és egyenes gerinccel tette. Az őszinte szó és a tisztességgel végzett munka volt a fegyvere. Jelen esetben is a közösség későn ébredt arra, hogy az ügyek megoldásában nem nagy ötletekre, hanem felelős cselekvésre van szükség. Pap József példát mutatott a közpénzek felelős kezelése által, kivívva a város polgárainak tiszteletét. Polgármesterségének idején elért eredmények kézzelfogható bizonyítékai ennek a felelős szolgálatnak. Mindennek elhallgatása nemcsak az értékeinkről való lemondás, hanem felelőtlenség. Amikor egy végérvényesen lezárt életutat szemlélünk, a viták elnémulnak és elcsendesülünk. Az ilyenkor megélt pillanatokban közelebb kerülünk egymáshoz. Ez azt jelzi, hogy a szeretet keresi az útját, lélektől lélekig. Éljünk ennek ajándékával. A megbékélésben és elismerésben nem a múltat szépítjük, hanem a jövőt építjük.

Dézsi Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.