Páneurópai piknik

74

A magyarországi Kübekháza, a romániai Óbéba és a szerbiai Rábé által határolt hármashatáron – azaz három egyenrangú terület, ezúttal ország találkozási pontján jártam népes újságírói társaság tagjaként. A törökkanizsai községi képviselő-testület elnöke, Újhelyi Nándor járta ki nekünk a szerb rendvédelmi szerveknél, hogy engedélyezzék rövid, alig félórásra szabott látogatásunkat. Autókkal közelítettük meg az említett földrajzi pontot, az utolsó pár tíz métert gyalogosan tettük meg, ugyanis még csak az építőtelep előkészítése zajlott: a törökkanizsai önkormányzat utat épít a hármashatárig, a háromoldalú kapcsolatok erősödését remélve tőle. Bal oldalunkon a magyar–szerb határon felhúzott kerítés húzódott, párhuzamosan vele haladtunk mindaddig, míg fel nem tűnt a három határvonal találkozási pontját jelző obeliszk – határkő –, amelynek három oldalát a három ország címere díszíti. A senkiföldjén túl Románia fekszik, az óbébaikak már elkészítették a határig vezető utat, s fekete, nem sokat használt aszfaltcsíkon egy tűzpiros Logan állt, érkezésünkre emberek szálltak ki belőle és figyelemmel követték minden mozgásunkat. Bizonyára határőrök voltak és dolgukat végezték. A magyar oldalon nem láttunk mozgást, de az ott állók bizonyára észrevették a mi jövésmenésünket, mert hamarosan egy katonai terepjáró jelent meg a helyszínen.
Az obeliszket nem mertük megkerülni, nehogy a tiltott határátlépés, határsértés bűnébe essünk, így csak a szerb állami címert láthattuk rajta, illetve srégen a román címer is látszott – de hát azt többen is behatóbban ismerjük nem csupán állampolgárságunk okán, hanem annak köszönhetően is, hogy Szekeres Attila kollégánk, a csapat tagja kutatta a címer készítőjének, Köpeczi Sebestyén Józsefnek életét és munkásságát, több alkalommal hallhattunk tőle előadást a téma egésze vagy annak egy-egy vetülete kapcsán. A magyar részen a kerítés a hármashatárig tartott, ott hirtelen véget ért.
Bizonyára a távol-keleti és afrikai menekültek – vagy azok segítői – is tudtak arról, hogy elméletileg megkerülhető a kerítés, mert a rábéiak mesélték, hogy nemrégiben népes, közel 300 lelkes menekültcsoport lepte el a mintegy hetven, többnyire idős magyar lakossal rendelkező falucskát, és megpróbáltak átkelni a hármashatáron. Próbálkozásuk sikertelen volt, ugyanis a két uniós ország határőrsége komolyan veszi az Unió külső határainak őrzését. Így a menekültek a faluban tartózkodtak ideig-óráig. Vízszükségleteiket a temető bejáratánál, a templom mellett lévő csapból elégítették ki, a hideg ellen pedig úgy védekeztek, hogy a templom szomszédságában álló lakatlan ház ajtóit, ablakait, gerendáit, a telek kerítését eltüzelték. A helyiek a rendőrségtől vártak segítséget, mindhiába. S mikor ezt a községi képviselő-testület elnöke szóvá tette, mondván, ha szerbek által lakott faluban és a szerb pravoszláv templomban történt volna az eset, bizonyára másként jártak volna el, a titkosszolgálat kezdett érdeklődni iránta.
Mit mondjak? Kellemetlenül éreztem magam a határon. Ott álltunk, maroknyi magyar újságíró, a három ország egyikének útlevelével, személyi igazolványával a zsebünkben, és… szorongás fogott el. Aki elég idős volt hozzá a magyar vagy román állampolgárok közül, az még emlékezett a határátlépési tortúrákra. A szerb állampolgároknak a balkáni háború okán sokkal frissebb emlékeik vannak ezen a téren, mint a többieknek.
Valószínű, akkor múlik majd el ez a rossz érzés, amikor a három ország között nem a határvonal, hanem az összekötő út lesz a meghatározó elem.
Nemsokára Sopronban ülik meg a magyar–osztrák határon a páneurópai piknik 30. évfordulóját: 1989. augusztus 19-én tartott Ausztria és Magyarország kormányainak beleegyezésével három órára megnyitották a burgenlandi Szentmargitbánya és a magyarországi Piuszpuszta között a határt – ezt kihasználva mintegy 600 kelet-német állampolgár távozott Nyugatra –, ezt megelőzően pedig 1989. június 27-én Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter közösen vágta el a határzárat.
30 évvel ezelőtt valami elindult, az akkori történések a vasfüggöny leomlását, Kelet-Európa ideológiai rabságának végét és az Unió kelet felé való bővítését eredményezték.
Így hát a múlt tapasztalataiból táplálkozó szorongás talán reménnyé is alakulhat a magyarországi Kübekhá­za, a romániai Óbéba és a szerbiai Rábé által határolt hármashatáron.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek