Panasz

117

forro_eros_gyongyver_szinesGyere, bőcsködjek neked is! – hívott egyik kolléganőm az irodájába, hogy fotókat mutogasson legújabb munkáiról. Hála Istennek – szakadt fel belőlem az örömmel elegyített megkönnyebbülés. Ugyanis már-már üdítően hat rám, ha „bőcsködő”, saját sikereinek örvendő, ezt az örömét megosztó emberrel hoz össze a sors – persze, ha az illetőnek van alapja is a dicsekvésre, nem pedig légből kapott „sikereit” kívánja mindenáron megosztani velem. Panaszkodó ugyanis annyi van, hogy már tele van a padlásom a zokszavakkal.
Panaszkodik ismerősöm, hogy hónapok óta próbál munkát találni egy közös ismerősünknek – összeomlott az élete, bajban van, mindennek a tetejében munka nélkül maradt, két gyereket nevel, hát megsajnálta, és igyekszik keríteni neki valami állást, hogy bár a betevő falat ne legyen gond – de bármi akad, bármit ajánl neki, semmi sem tetszik. Ettől függetlenül persze bajban van, hát panaszkodik. Merthogy neki nem könnyű.
Panaszkodik a másik, vállalkozó ismerősöm. Ő munkást keres. És nem talál. – A kutya sem akar már itt dolgozni – fakad ki, mikor a már sokadik hirdetésére sem talál megfelelő munkaerőt.
Panaszkodik a harmadik, külföldön dolgozó ismerősöm. Van munka bőven, meg is fizetik rendesen, csak hát a honvágy… Itthon a család, egy évben kétszer-háromszor tud hazajönni, bele van már betegedve, depressziós, az asszony itthon húzza az igát, neveli a gyermekeket egyedül, neki meg úgy, de úgy hiányoznak. Olyan nagyon hiányoznak, hogy alig bírja. Évek óta.
Ja, hogy miért nem felel meg semmilyen felkínált munka annak, akinek gond kenyeret tenni az asztalra? Hogy miért nem talál munkaerőt az, aki keres? Hogy miért nem jön haza külföldről az, aki már éveket letekert ott, és úgy érzi, nem bírja? Talán, mert az egyik nem akar dolgozni, a másik az elvárásaiból nem enged, a harmadik meg nem is szenved olyan nagyon, legalábbis nem annyira, hogy lemondjon a jó keresetről azért, hogy együtt lehessen végre a családjával. Mégis, a panasz az folyik, a probléma megoldása felé viszont egy lépés sincs.
Ezért mondom, hogy hála Istennek, amikor valaki azért szólít meg, mert „bőcsködni” akar nekem. Azzal, amit megvalósított, ami siker, ami öröm számára. Százszor inkább hallgatom az ilyen dicsekvést, mint a folyamatos panaszt, aminek se vége, se hossza.

Forró-Erős Gyöngyi

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.