Palotapincsik

56

daczoEurópa retteg. Európában robbantottak. Európában emberek haltak meg az utcákon. Európát fenyegetik. Európában azt mondják, nem félnek. Európa önmagától fél. Nyugat a Kelettől. Kelet a Nyugattól. Európa egységes. Európa szétdarabolt. Európa szabad. Európa önmaga foglya. Európa béna.
Mifelénk azt mondják: a kutya is jó dolgában veszik meg. Ez a kutya jó dolgában veszett meg. A veszettségtől a vesztét sem érzi. Mindeközben van, aki még mindig köti az ebet a karóhoz. Magyaráz és megmagyaráz. Pedig tudja, hogy kutyából nem lesz szalonna. Sült galambra vár. Tátott szájú.
Mi is tátott szájúak vagyunk, pedig már többször megtapasztaltuk, milyen, ha a beígért dolgok elmaradnak. Korgott már a gyomrunk a kutya vacsorájától. Nem nézünk senkivel farkasszemet, inkább ugatunk. Ugatásunk elárult. A kutya, amelyik ugat, nem harap.
Amikor szünetet tartunk, ugatások között sebeinket nyaldossuk. Még hiszünk öngyógyító erőnkben. Táncolgatunk, nosztalgiázunk és ápolgatjuk a hagyományt, önmagunkat. A szemlélők tapsolnak ennek, tudják, hosszú betegségnek halál a vége. Minden csak idő kérdése.
Európa retteg. Európában robbantottak. Európában emberek haltak meg az utcán. Nemcsak Nyugaton, Keleten is. Európa mindig kettős mércével mér. Vannak az élvonalbeliek, és vannak a másod-, harmad- és ki tudja még hányad vonalbeliek. Európa visszanyitási alap jóban, rosszban. Európa béna.
Mi ennek a béna Európának vagyunk példásan béna polgárai. Bukarest, Budapest és Brüsszel megkötésében éljük példásan napjainkat. Viszonyítási alapunk is ezen városok triumvirátusának megfelelően imbolyog.
Lődörgés ez a javából.
Ha valamit lehet, azt azért tudjuk megvalósítani, mert Budapest, Bukarest, Brüsszel (a felsorolás az ábécé-sorrendet követi) lehetővé teszi. Segíti. Támogatja.
Ha valamit nem lehet, azt azért nem tudjuk, mert Budapest, Bukarest, Brüsszel (a felsorolás az ábécésorrendet követi) gáncsolja. Akadályozza. Ellenzi.
Állandóan meg akarunk felelni valakinek. Európa palotapincsijei lettünk. Ha kérik, pacsit adunk, kezet nyalunk. Készek vagyunk mindent megtanulni egy darab cukorért.
Európa retteg. Európa béna. Európában mi is bénák vagyunk.
Elértük, hogy legyen ünnepe a magyar nyelvnek. Megünnepeltük. Kipipáltuk, ahogy megannyi mást. A látszatpolitikáktól nehezedő tarisznyánkkal a nyakunkban belefáradtunk az ellentmondásokba. Abba, hogy a tegnap anyanyelvünket ünnepeltük, aztán másnap ugyanazzal a nyelvvel kiírt feliratot kell eltávolítani a homlokzatról. Perekben kell bizonyítanunk igazunkat.
Érvek és ellenérvek között a védekezésre rendezkedtünk be. Védekezésre, miközben Európában nem itt robbantanak.
Kozmáson egy 1943-ban épült ingatlanra írták ki a helyiek, hogy: Községháza. A kozmásiak akkor egy másik országban éltek, más időket. Ma egy másik országban élnek, más időket. Az épületet nem költöztették, és ezután sem fogják. Nosztalgiát ébreszt egyesekben a Községháza kifejezés? Lehet. A kollektív emlékezetet nehéz átírni. Legfeljebb kiirtani lehet.

Daczó Dénes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.