Ötvenéves a megye – Előzmények, avagy valami készülni fog 2.

60

Románia Nemzeti Levéltára Csíkszeredai Igazgatóságának gyűjteményében is próbáltam olyan dokumentumokat fellelni, amelyek a közigazgatási átszervezésre, illetve a csíkszeredai történésekre vonatkoznak. A február 13-i tüntetésről nem találtam dokumentumot, viszont az azt megelőző időszakról akadt néhány érdekes irat a Román Kommunista Párt Hargita megyei Bizottságának iratanyagában (Románia Nemzeti Levéltárának Hargita Megyei Hivatala, F 38 Román Kommunista Párt Hargita megyei Bizottsága 3-as iratcsomó Csík rajoni Pártbizottság iratai, Felsőbb szerveknek küldött jelentések). Ezeket veszem most számba, különös tekintettel egy név és aláírás nélküli, 1968. február 12-én keltezett dokumentumra. Ugyanerről a napról Orbán Istvánnak, a Csík rajoni néptanács végrehajtó bizottsága titkárának is maradt egy rövid naplófeljegyzése, amely jól kiegészíti a levéltári iratot.

Orbán István rajoni titkár

A rajoni pártbizottságnak kellett gondoskodnia arról, hogy az ország új te­rületi-adminisztratív felosztásáról szóló nyomtatványok, újságok, térképek eljussanak a széles tömegekhez – erről tanúskodnak a Hargita megyei pártbizottság levéltári anyagában fennmaradt, 1968. január 13–15. között keltezett iratok. Január 14–15-én a Scînteia napilapból 1000, a Vörös Zászlóból és a Steaua Roșie-ből 3200, az Előréből 9200, és az ország új közigazgatási beosztásának térképéből 600 darabot juttatott el a lakossághoz a párt. „A rajon dolgozó népe elégtétellel fogadta, hogy a megye a Hargita nevet fogja viselni – számolt be Kovács B. Mihály első titkár egy román nyelvű jelentésben. – A rajonban nagyon jó a légkör.” Az első titkár a jelentés zárásaként egy kérdést is felvetett a felsőbb szerveknek küldött 1968. január 15-i jelentésében „Kérdés – írja. – Nincsen feltüntetve a térképen, hogy Gyilkostó település Hargita megyéhez fog-e tartozni?”
A következő napok beszámolói arról szólnak, hogy mindenki milyen elégedett, és hogyan vitatják meg, és ültetik életbe az egyes vállalatok az 1968-as termelési tervet. Február 7-én Kovács B. Mihály még egyszer, részletesebben összefoglalja, hogy a dolgozók milyen elégedettek azzal, hogy Udvarhely, Gyergyó, Csík, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy rajonokból létrejön Hargita megye, amelynek székhelye Csíkszereda lesz. „Rajonunk dolgozó népe, a Csíkszeredai Készruhagyár, a Balánbányai Bányavállalat, a csíkszentmártoni Termelőszövetkezet, Madéfalva, a Csíkszentsimoni Amilemn dolgozói vállalták, hogy a jövőben még jobban fognak dolgozni a Román Kommunista Párt Országos Konferenciáján meghatározott feladatok valóra váltásáért…”
Február 12-re viszont már „megváltozott a csecsemő fekvése”. Az ekkori jelentés (a jelzett dosszié 36–38. lapja) Hargita megye területi-közigazgatási felosztásának javítási, kiigazítási szempontjaira vonatkozik. (Informare privind unele aspecte cu privire la îmbunătățirea împărțirii administrativ teritoriale al județului Harghita). A román nyelvű dokumentum fordítását, az adott korszak bikkfanyelvének megfelelően, teljes egészében közöljük.

„Egészségtelen a légkör”
„A csíkszeredai IMTF munkaközössége mindeddig egyetértett a Román Kommunista Párt minden határozatával, viszont nem érti, miért változtatták meg a megye székhelyét. Rámutattak, hogy a javasolt térkép a párt és az állam központi bizottsága kétéves munkájának eredménye, és néhány nap alatt, egyes vezetők kénye-kedve szerint megváltoztatták. Az a véleményük, hogy a pártvezetés nem ismeri a Csík rajoni emberek véleményét és a konkrét viszonyokat. Kérik, hogy az RKP KB részéről egy román nemzetiségű, olyan személyekből álló bizottság, akik közvetlenül nem érdekeltek a megyeszékhely kiválasztásában, jöjjön a helyszínre a körülmények tanulmányozására, és tegyen javaslatot a megyeszékhely kijelölésére. Az információkat András Béla elvtárs, az IMTF pártbizottságának titkára közölte.
Jakab András – Zsögödi TSZ. kijelentette, hogy azért, hogy elvitték a megyeszékhelyet Udvarhelyre, a rajoni vezetők a hibásak, akik nem csíki származásúak és nem harcoltak a rajonbeliek érdekeiért.
Bokor Mózes elvtárs – a városi Néptanács elnöke úgy véli, hogy az az előkészület, amit Csíkszeredában a megyeszékhelyért végeztek, több százezer lej értékű kárt jelent, amit nehéz lesz megtéríteni.
A Szolidaritás malom munkásai kérik, hogy az RKP KB részéről kérjék ki a vállalatok, intézmények és a rajon dolgozóinak véleményét.
A csíkpálfalvi termelőszövetkezeti tagok azt kérdezték, hogy tarthatnak gyűlést a szövetkezeti tagoknak, hogy kikérjék a véleményüket?
Az Olt kisipari szövetkezet dolgozói javasolták, hogy a véleményüket hallgassák meg az alkalmazottak közgyűlésén.
A csíkszeredai „Autobaza” műhelyének munkásai elégedetlenek azzal az új határozattal, amely megváltoztatta Hargita megye székhe­lyét, és úgy gondolják, hogy akik jelen voltak, a pártaktivisták és a vállalatok igazgatói eladták a megyeszékhelyet. Kérik, hogy Csík rajon inkább Sepsiszentgyörgyhöz tartozzon és ne Udvarhelyhez. Ezeket az információkat Szabó Imre párttitkár közölte.
A csíkszeredai OCL pártbizottságának titkára, Moldován Gyula közölte, hogy a kereskedelmi dolgozók ilyen változtatásra nem gondoltak és nem is hiszik.
Csíkszeredai Készruhagyár – A vállalat dolgozói elégedetlenek a határozattal. A február 12-re tervezett politikai oktatási köröket el is halasztották a nem megfelelő légkör miatt. Nem tetszik nekik, hogy a megye központja Udvarhely lesz. Véleményük szerint ezt a változtatást egyes vezetők idejében előkészítették és nem hozták az emberek tudomására, mert sem a rajoni párttitkár, sem a néptanácselnök nem rajonbéli, és nem védték a rajon érdekeit. Ezt Demeter Vilmos párttitkár, Miklós György, Todoran János, Péter József, György István, Rákosi Emma, Csató Gyula jelentette ki.
Balánbányai Bányavállalat. András András, Kiss Vencel és Contiu Emil elvtársak kijelentették, hogy nem ismerik az okokat, de jelen pillanatban sem hiszik ezt a határozatot. Felvilágosítást kérnek a vállalat keretében.
I.F. Csíkszereda – Több mint kétezer dolgozó elégedetlen azzal a javaslattal, hogy Udvarhely legyen a megyeszékhely, és kérik, hogy a párt- és államvezetésből egy elvtárs jöjjön a helyszínre és tisztázza a helyzetet. Úgy gondolják, hogy ez nem a Központi Bizottság Végrehajtó Bizottságának határozata. Közölték: Kató Vilmos, Kerekes Károly, Munteanu Ovidiu.
Nemzeti Bank. Az alkalmazottak csalódottak. Sírnak és nem dolgoznak. Minden felvilágosítás mellett nem értenek egyet az igazgató magyarázatával, aki egyébként részt vett az aktíva szűk körű ülésén. Nem bíznak a jövőben, úgy gondolják, hogy munkahelykeresés miatt el kell hagyniuk az otthonaikat. A városban és a rajonban ezt a problémát nem lehet megoldani. Közölte Bertalan József igazgató.
Sepsiszentgyörgy rajon első titkára kérte a Tusnád, Kozmás, Ká­szon­altíz és Kászonújfalu községek képviselőinek a névsorát.
Egészségtelen a légkör az alcsíki településeken, amelyek nem akarnak Sepsiszentgyörgy rajonhoz tartozni. A pártaktivistákat molesztálják, hogy eladták Csík rajont. Így járt Németh István elvtárs, Kiss Albert néptanácselnök, Dániel Antal volt aktivista, Kató Vilmos.
A városban a vendéglők dugig vannak és az ital befolyása alatt főként erről a határozatról folyik a beszélgetés. A Csík rajoni dolgozók kérik, hogy állítsák vissza a régi Csík megyét Csík és Gyergyó rajonokból, Csíkszereda székhellyel.
IREMC Csíkszereda. Munkaidő alatt egyes munkások nem dolgoztak, hanem csoportokba verődve beszélgettek a műhelyekben. Delegátusokat vagy levelet akarnak küldeni a Központi Bizottságnak.
A csíkszeredai Készruhagyár dolgozói elítélik a vezetők magatartását, mert nem foglaltak állást az aktíva ülésén.
A csíkszeredai IRVA harminc dolgozója kért az igazgatótól felvilágosítást a február 12-én közölt megyeszékhely-változással kapcsolatban.
A csíkszentimrei Termelőszövetkezet párttitkára felvilágosítást kért azzal a hírrel kapcsolatban, hogy Csíkszentimre Sepsiszentgyörgy me­gyéhez fog tartozni. Ezzel a döntés­sel egyáltalán nincsenek kibékülve a csík­szentimrei szövetkezeti tagok.
A rajonban a légkör nagyon nem megfelelő. A dolgozók kérik, hogy a régi Csík megyét állítsák vissza. Kérik, hogy az RKP Központi Bizottságának vezetősége azonnal vizsgálja felül a rajonban kialakult helyzetet és küldjön képviselőket a helyzet tisztázására.
A dolgozók népgyűlések szervezését kérik nemcsak rajoni szinten, hanem minden községben.
Csíkszereda, 1968. február 12.”
A dokumentumon – a korábbi iratoktól eltérően, amelyeket nagyrészt Kovács B. Mihály jegyzett – nincsen név, sem aláírás, akárcsak az ügycsomó következő iratán, amely már február 15-i keltezésű, és a Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakának munkálataival elégedett tömegekről szól.

„Gondoskodik rólunk is a párt”
Orbán István, a Csík rajoni néptanács végrehajtó bizottságának titkára néhány napon keresztül egy „kétszáz lapos füzetbe” készített naplószerű feljegyzéseket. Ezeket tizenhét évvel ezelőtt özv. Orbán Istvánné jóvoltából közölhettük a Sarány Istvánnal közösen összeállított Megyecsinálók című kötetben (Státus Kiadó, 2001). A február 12-i feljegyzés szervesen kiegészíti az ugyanerre a napra vonatkozó levéltári iratot.
„1968. II. 12-én. Kiss elvtárssal közölte Kedves S., hogy a hangulat nagyon kedvezőtlen az új hírrel kapcsolatban, a város zúg, utcán, üzemekben, autóbuszokon, vendéglőkben, és azt hangoztatják, hogy a csíkiak eladták a megyeszékhelyet, gyávák, szótlanok voltak szombaton, sőt jót ittak Udvarhelyen.
Kiss elvtárs emeletenként gyűj­tötte össze a néptanácsi alkalmazottakat, hogy helyreállítsa a kedélyeket. Mérgesen kiabálta az alkalmazottakra, hogy nem aggódni, hanem dolgozni kell, hiszen fizetést kapnak és mindenkiről gondoskodnak. De mert senkinek semmi közelebbit nem tudott mondani, sőt az emberek csak az ideges magatartását hallották-látták, annyi, sőt több gonddal távoztak a »rendtartó gyűlésről«. Kiss elvtárs a gyűlés után a párthoz ment, hívatták – bizonyára az új hírrel kapcsolatosan kialakult helyzet miatt.
A néptanácsnál már a korábban beindított javítási munkálatok miatt, az egyes munkahelyeken a munkafegyelem nem volt éppen stabil. 2 alelnököt el kellett vinni a régi munkahelyéről, a káder[osztály]t, tanügyet ideiglenes helyre költöztették, a tervet és a SSA[?] megfúrták-falazták, a városi néptanácsot összezsúfolták, a raktárak költöztek, a levéltár autóslag hurcolkodott, s mindez előbb pozitív hangulatban ment, de hétfőtől az embereken egy bizonyos aggódás látszott, ami az új hír hallatára elborult: lézengtek, diskuráltak s tényleg nem dolgoztak.
A megtartott munkagyűlések után Dávidné, Székediné és még néhányan jöttek hozzám, hogy ők panaszra mennek Bukarestbe a P[árt] K[özponti] B[izottságá]-hoz, hogy elmondják, mi bántja őket, s főleg azt akarták, hogy az intézmény vezetői ez irányban legyenek mellettük.
Ebben az időben csak a Kiss elvtárs és az én irodám volt a látogatott, de Kiss elvtárs ekkor a pártnál volt. Én nem adhattam és nem adtam helyet a »bünnyögés«-nek, kértem, hogy menjenek, dolgozzanak tovább, sorsuk – természetesen az enyémmel együtt – nem marad megoldatlan, gondoskodik rólunk is a Párt – valamelyes kenyerünk csak lesz!
Közben nálam is, Kedvesnél is, Bíró B.-nál is össze-összetalálkoztunk; megegyeztünk abban, ha valamelyes néptanácsi munkára kellene menjünk Udvarhelyre, az nem volna éppen konveniáló, még akkor sem, ha 2000 leit fizetnének – merthogy rangos pacákok nem lehetünk a megyénél –, mert 270 abonament-navéta, 200 kantin, 150 egy ágy esetleg s nem szoba, 100 vacsora, s egyebek, vagyis 1000 leit kér az udvarhelyi állás s akkor a család, ha 1000 leit kap mi lesz egyébbel, megélhetés, ráta s más adósággal. Szóval itt kell maradni Szeredába, ha sokkal kevesebbért is, mert ide köt a család, de itt vajon egyáltalán lesz-e munka? De mindég az volt a konklúziónk, hogy végképpen párttagok vagyunk, s egyéni érdekeink függvényei kell maradjanak a párt ügyének, mindegy, valahogy leszünk.
És ez a hétfői nap így telegetett, nem panasszal, nem gonddal, de meglehetősen terhelt tudattal, amit nem akartam és nem osztogattam külsőleg, mert hangulatrontó nem voltam a rajoni néptanács dolgozói között.
Délelőtt még behívtak a Párthoz, hogy mondjunk véleményt, milyen termelő vállalatokat […]” – itt a mondat közepén a feljegyzés megszakadt.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.