Öt szerzőt tüntettek ki

Átadták az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díjait

63

Hét végén került sor az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) 23. díjátadó gálájára, ahol kiosztották az immár hagyományossá vált díjakat. Idén Mezey Katalint, Bogdán Lászlót, Gálfalvi Zsoltot, Varga Gábort és Kozma Máriát díjazták.

A díjazottak és a házigazda. Kölcsönös megtiszteltetés Fotó: Nagyálmos Ildikó

Lőrincz György házigazda üdvözölte a jelenlévőket, és elmondta: ez az ünnep, amikor évről évre köszöntik a hetvenéves írókat, költőket csak egy porszem a múló időben, hisz az alapítvány nem rendelkezik olyan anyagi forrásokkal, amilyent az ünnepeltek megérdemelnének. A díjak mindössze jelzésértékűek, az értékteremtőkre figyelmeztetnek.
Idén Mezey Katalin Kossuth- és József Attila-díjas költő, az MMA irodalmi tagozatának elnöke kapta a Hídverő-díjat. Lőrincz György, az EMIA elnöke méltatásában kiemelte, egyszer minden és mindenki a helyére kerül. „Mezey Kati úgy figyel Magyarországra, hogy Erdélyt, Bácskát és a Felvidéket is látja. Tevékenységét ismerve állíthatjuk, ő az irodalmunk mindenese. Mezey Katalin verseiben szép csendesen, alig hallhatóan ad választ ezer év kérdéseire. Öntörvényű életművének fénye beragyog, kérdést tesz föl és választ ad az életre, a hétköznapok egyhangúságára. Mezey Kati szellem, építmény, dolgos szerénység, példa és tett” – fogalmazott Lőrincz György.
Mezey Katalin köszönőbeszédében rámutatott: annak a nemzedéknek a tagjaként fogadja el a díjat, amely a hatvanas évek elején tudatosan indult el a határon túl élő magyar közösségek, irodalmi képviselők felé.
A sepsiszentgyörgyi Bogdán László költőt, írót Fekete Vince, a Székelyföld folyóirat szerkesztője laudálta az erre az alkalomra írt versével, amelyet nemcsak a díjazott, hanem minden erdélyi költő figyelmébe ajánlott. Kozma Mária nem lehetett jelen a díjátadáson, ezért Zsidó Ferenc röviden méltatta az írónő munkásságát és felelevenítette személyes munkakapcsolatát is a díjazottal. „Paradox módon úgy körülvette magát szerzőként és szerkesztőként könyvekkel és kéziratokkal, hogy talán nem is maradt elég hely az embereknek. Leginkább valamiféle jól belakott és gondosan megmunkált szigetként lehetne jellemezni őt, vagyis a munkásságát” – mondta Zsidó Ferenc.
Gálfalvi György Varga Gábor munkásságát méltatva elmondta: a szerző fél évszázada legközvetlenebb bajtársai közé tartozik. „Varga Gábor a múlt század hatvanas éveiben kezdte küldeni írásait az Ifjúmunkás szerkesztőségébe a temesvári magyar egyetemisták gondjairól, majd a nagyváradi Ady Endre Kör szervezőjeként, fiatal íróként hívta fel magára a figyelmet. 1989-ben közéleti szerepet is vállalt, hosszú ideig az RMDSZ országos vezetőségének is tagja volt ” – fogalmazott a méltató. A díjazott Varga Gábor örömét fejezte ki a díj kapcsán, lelki feltöltődés számára, hogy nem felejtették el, mai napig számon tartják.
Az Életműdíjban részesült 85 éves Gálfalvi Zsolt irodalomtörténészt Markó Béla köszöntötte és szeretettel gratulált a díjazottaknak. „Gálfalvi Zsolt ritkán beszél magáról, és soha nem dicsekszik azzal, amit tett, vagy írt élete folyamán. Érteni vélem ennek a lélektanát: inkább nevezzük jegyzetnek az esszét, inkább tekintsük kevesebbnek a többet, mint fordítva. Vagy csak azt hiszem, hogy értem őt és valójában mégsem? Meglehet, arról van szó, hogy Gálfalvi Zsoltnak nem a holnapi maradandóság, nem a könyvtári kartotékokban való minél előkelőbb besorolás volt a fontos, hanem egy másfajta előkelőség, az ízlés és ítélet eleganciája. Nem a holnapnak hivalkodó magamutogatás, hanem a mának szóló példa. Nem a figyelmet kunyeráló exhibicionizmus, hanem a magabiztos szerénység. Mindig is fontos volt számára a belső tartás. Az írásaiban mindig jelen levő figyelem és fegyelem” – fogalmazott Markó Béla, majd hozzátette: Gálfalvi Zsolt morális mércéje évtizedek múltán is érvényes, önmegtartóztatása követendő lenne.

Nagyálmos Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.