Összhang

41

„Egy éjjel Brúnó testvér imádkozni akart, de egy kecskebéka brekegése megzavarta. Sikertelen volt minden kísérlete, hogy a zajt figyelmen kívül hagyja, ezért aztán lekiabált az ablakból:
– Csendet! Éppen imádkozom.
Tudnunk kell, hogy Brúnó testvér szent volt, ezért aztán a parancsát azonnal teljesítették. Minden élõlény visszatartotta hangját, hogy imádkozásra alkalmas csend legyen.
Ekkor azonban egy másik hang zavarta meg Brúnó imáját, egy bensõ hang, ami így szólt:
– Lehetséges ám, hogy Istennek legalább annyira tetszik a béka brekegése, mint a te zsoltáréneklésed.
– Ugyan mi örömet lelhet Isten ennek a békának a brekegésében? – vágott vissza Brúnó.
De a hang nem adta fel olyan könnyen:
– Ha nem tetszene Istennek, akkor miért teremtette volna meg ezt a hangot?
Brúnó elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Kihajolt az ablakán és kiadta a parancsot:
– Énekelj!
A kecskebéka ütemes brekegése betöltötte a levegõt, amihez tréfásan csatlakoztak a környékbeli békák is. S hangjuk már nem borzolta Brúnó idegeit, mert ahogy figyelmesen hallgatta õket, felfedezte: ha nem akar ellenállni, ez a zene valójában gazdagabbá teszi az éjszakát.
Ezzel a felfedezéssel Brúnó szíve eggyé vált a világmindenséggel, és életében elõször ráébredt arra, hogyan kell imádkozni.” Anthony de Mello

***
Régi kérdés, hogy mikor imádkozom jól. Sokan keresték erre a feleletet. Én is megpróbálkozom eggyel. Az biztos tapasztalat, hogy „lélek” nélkül nem megy az ima, ez alapkövetelmény. A Lélek jelenléte pedig békét, összhangot teremt. A jó imában összhang, összecsengés van.
Vajon miből lesz az összhang?
Szerintem a dolgok természetére való odafigyelés elengedhetetlen követelmény.
Elkezdek imádkozni. A dolgok természete szerint csendre van szükségem, de nem kizárólag fizikai csendre – az is van, hogy épp ez nem segít. Összhang kell ide, harmónia. Benső csendem és a külső csend, bensőm harmóniája és a külső harmónia egymást élteti és egymást feltételezi.
Amíg vagy-vagy-okban gondolkodom, falakat építek. Ablakot csak az összhang nyit, a dolgok természetének a megbecsülése. A benső világommal való összhang a külső világgal való összhanghoz vezet. A bennem levő zaj, a bennem levő összhang hiánya felerősíti a külső zajokat. Emiatt az is lehet, hogy még az összhangot is zajnak észlelem, és hogy ne lennék idegesség ennyi zajtól? A külső világban levő összhang felfedezése elcsendesíti a belső zajokat. Ez a dolgok természete, és az ima természetéhez hozzátartozik az összhang. Lélek nélkül nem megy, a „lélek” jelenléte pedig békét teremt. A békák zenéje még nem a szférák zenéje, de a dolgok természete szerint ez is gazdagabbá teheti az éjszakát, hogyha valamivel összecseng, és ez bennem visszhangra talál. Így bátrabban próbálkozhatom azzal, hogy jól imádkozzam, mert ezzel mindenképp jobbá leszek: „A Lélek ott fúj, ahol akar.”

Bőjte Mihály OFM 

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.