Oscar

43

A világ filmes fővárosa és a magyarság kapcsolata nem új keletű, s ezen belül az erdélyi magyarság is adott nagyságokat a film világának, gondoljunk csak a Kolozsvárról indult Korda Sándorra, kora egyik meghatározó filmes egyéniségére. Egy hét múlva osztják ki a filmipar legnagyobbnak mondott elismeréseit, az Oscar-díjakat. Az Oscar-díj hivatalos angol neve Academy Award, azaz Akadémiai Díj, ugyanis az Egyesült Államok a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiája (AMPAS) adja, több kategóriában, immár 1929 óta. A legnépszerűbb internetes lexikon szerint eddig az alábbi magyarok, magyar származású filmesek részesültek az elismerésben: William S. Darling magyar származású látványtervező három alkalommal nyert díjat, 1933-ban a Kavalkád, 1943-ban a Bernadette dala és 1946-ban az Anna és a sziámi király című filmekért; Geza Herczeg 1937-ben az Émile Zola élete című film forgatókönyvírójaként kapta meg az elismerést; Kertész Mihály az 1942-ben bemutatott Casablanca rendezéséért kapott díjat; Paul Lukast (eredeti nevén Lukács Pál) az Őrség a Rajnán című film főszerepéért jutalmazták; George Pal (eredeti nevén Marczincsák György Pál) 1944-ben, Adolph Zukor 1949-ben kapott életműdíjat; Rózsa Miklós zeneszerzőként három alkalommal érdemelte ki a szobrocskát (a Ben-Hur, az Elbűvölve és az A Double Life zenéje miatt); Trauner Sándor a Legénylakás, míg Joseph Kish A bolondok hajója látványtervezőjeként kapott díjat; Steven Spielberg a Harmadik típusú találkozások című filmjének fényképezéséért Zsigmond Vilmos nyert díjat 1978-ban; A legjobb animációs rövidfilm kategóriájában 1981-ben A Légy című rövidfilm – melyet Rofusz Ferenc rendezett – nyert díjat. A Légy volt az első magyar film, mely Oscar-díjat kapott; Szabó István Mephisto című filmje 1982-ben a legjobb külföldi film kategóriájában nyert díjat.
Idén az Oscar-gálán a nevezett filmek alkotói között ott lesz a Saul fia erdélyi szereplője, Molnár Levente, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze is – aki korábban a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színháznál is játszott.
A tény, hogy egy magyar film sikerrel szerepelt sorra az európai filmes seregszemléken, begyűjtve pár rangos díjat, és bekerült a legjobb öt nem angol nyelvű alkotás közé is az Oscar-gálára, büszkeséggel kellene eltöltsön minden magyart – határon innen és túl. Ehelyett a büszkeség mellett bőven találkozhattunk a fanyalgás, az elutasítás különböző megnyilvánulásaival: már megint zsidó témájú film…, már megint a magyarság és a holokauszt…, már megint…, már megint…
A fanyalgóknak, orrukat húzogatóknak s a zsidóság áldozati szerepben való feltüntetését ellenzőknek ajánlom, hogy látogassák meg az auschwitzi és a birkenaui haláltábort. De keressék fel és időzzenek el a budapesti Terror Háza múzeumban, látogassák meg a máramarosszigeti börtönmúzeumot, s talán a látottak alapján tudatosul bennük, hogy a különböző diktatúrák számtalan áldozatot szedtek. És a felelősek nem a népek – a magyarok, a németek vagy az oroszok –, hanem a politikai vezetés: a nyilas, a náci, a kommunista hatalmasságok. S az is tudatosul, hogy a gyűlölet, az intolerancia, a kizárólagosság csak szörnyűségeket, szenvedést szülhet.
Örüljünk a Saul fia sikerének, az erdélyi magyar színész sikerének, legyünk büszkék arra, hogy Hollywood a mi lokális történéseinket, fájdalmainkat, frusztrációinkat, no meg örömünket, közösségünk tehetséges tagjait globális szintre emeli.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.