Ördögöcskék és viráglányok

59

Textilszobraival műfajt teremtett, motívumkincse a népi mesterségek iránti tiszteletet fejezi ki, a tárgyi folklór formakészlete már-már kézjegyként ismétlődik munkáin, mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremtett. A 95 éve született Schéner Mihály Kossuth-díjas festőművészre Kovács Árpád művészettörténész emlékezik.

Önarckép piros kalappal

Schéner Mihály korunk egyik legnagyobb alkotója, polihisztor művésze volt. Egyaránt tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó Schéner gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművészet példázata lehetne. Egyaránt dolgozott festékkel, textillel, fával, fémmel, felhasználta a mézesbábok öntőformáit.
Háromlépcsős folyamatban gondolkozott: rajzban tervezett, majd festett, szobrot készített, gondolatait sajátos formába „öntötte”, munkásságában mindig a végső plasztikai megoldást kereste.
Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremtett. Pályája első szakaszában expresszív képeket festett, későbbi képein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezte, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépítette műveibe. A népi, népművészeti formakincsből vett figurák (betyárok, huszárok, mézeskalács bábok, kiskocsik) a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezetnek.

Pásztor lovas1966, Olaj, fapaszta, farost, 34 x 52 cm Körmendi-Csák Gyűjtemény

Schéner Mihályt a 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adta át helyét, mint például a Törvénytáblák című sorozaton.

Sumákolók 1973, Vegyes technika, 50 x 20 x 35 cm, Körmendi-Csák Gyűjtemény

A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készültek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. Egész sor textilből készült kézplasztikát alkotott, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztetett, személyesített meg. A színes-különös világból aztán Schéner újra puritán képi és formai rendbe juttatta el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagyott hátra.
Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban alkalmazott görög mitológiai alakokat. Schéner mindennapos alkotó tevékenysége mellett rendszeresen publikált nemcsak saját művészetéről, hanem művésztársairól is számos írása jelent meg.
Schéner Mihályt több évtizedes művészi munkássága elismeréseként számos rangos kitüntetéssel jutalmazták. 1978-ban Munkácsy-díjat kapott. 1984 óta érdemes, 1989-től kiváló művész. 1995-ben Kossuth-díjat vett át. 2004-ben a Táncsics Alapítvány díjával tüntették ki, 2005-ben Prima Primissima-díjra jelölték.
2009-ben 86 éves korában hunyt el Budapesten.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.