Olimpia vagy olimpiász

Magyarán szólva

74

Nemrégiben a 24.hu hírportálon olvastam a következő tragikus hírt egy erdélyi hírportálra hivatkozva: „A Vajdahunyadon tartott országos matematika olimpiászra érkezett a hatodikos tanuló, aki lezuhant egy szálloda negyedik emeletéről.” Mielőtt rátérnék a mondatban lévő szótévesztésre, egy helyesírási hibára is felhívom a figyelmet. Tudniillik arra, hogy a matematikaolimpiász, mivel jelöletlen, más szóval formátlan birtokos szerkezet, egybeírandó, azaz összetett szó. Bár ezt is szóvá kell tennünk, ezúttal a címbeli szavakról fogok részletesebben szólni. Annál is inkább, mert Komoróczy György, a jól ismert székelyudvarhelyi nyelvművelő erről már írt, s ha jól emlékszem, éppen a Hargita Népe hasábjain. Azt hiszem, hogy nem árt újra feleleveníteni, hogy az olimpia és az olimpiász különböző jelentésű szavak. Esetünkben az olimpia szót kellett volna használni. Az értelmező kéziszótárban a szónak két jelentése található, de témánk szempontjából csak az első érdemel említést, amelyet a sport szakszavaként minősít, így: „4 évenként megrendezett, sok sportágat felölelő világverseny.” Van téli olimpia is, amelyen a téli sportágak versenyzői vesznek részt. A szótár megemlíti még a szellemi olimpiát, ami régebben a sporttal kapcsolatos nemzetközi pályázat volt.
Úgy tűnik, hogy a szó jelentésköre tovább bővült, és ma már különböző nagyobb szabású, tehát több ország tanulóinak részvételével rendezett tanulmányi versenyeket is az olimpia szóval jelöljük.
Ezután lássuk az olimpiász jelentését! Bár ugyanebbe a szócsaládba tartozik, a jelentése egészen más. A szótárban ennek is két jelentése van. Mind a kettő a sporttal van kapcsolatban. Íme az első: „Tört is Két olimpia közti négyéves időszak.” A második jelentést így találjuk a szótárban: „<Pongyola szóhaszn:> Olimpia”. Mint látjuk, az erdélyi hírportál az olimpiász szót hibásan használta, azaz összetévesztette az olimpia szóval.
A sajtó munkásainak, dolgozzanak akár az írott, akár az elektronikus médiumoknál, ügyelniük kell arra, hogy pontos és választékos stílust használjanak. Ez annál is inkább fontos, mivel ők a nagy nyilvánossághoz szólnak, és stílusukat sokan példaértékűnek tartják. Csak közbevetésként jegyzem meg, hogy régen az is volt. Jó lenne, ha Petőfivel szólva: “Méltó régi nagy híréhez”.

Dóra Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek