Olimpia, ahogyan én láttam

55

Vasárnap délután értek véget a huszonharmadik téli olimpiai játékok. Nekünk, európaiaknak nem éppen megfelelő időpontokban zajlottak a sportesemények, hiszen amikor Koreában a nap felkelt, nálunk már majdnem nyugodni készült. De a korán kelőknek, vagy éppen a délután dolgozóknak volt lehetőségük élőben követni az eseményeket.
Talán a legjobb a pjongcsangi olimpiában az volt, hogy immár három tévétársaság közvetítései közül is lehetett válogatni, ebből kettő édes anyanyelvünkön szólt. Először nézhettünk geokódolás nélkül világeseményt az M4 Sporton, és reménykedünk, hogy ez a továbbiakban is így marad. Az Eurosporton szerencsére lehetett hangsávot választani, volt esemény, aminek a román kommentárja jobb volt, mint a magyaré. S noha a román állami tévé idén tényleg nagyon kevés sporteseményt közvetített az olimpiáról, férfiasan bevallom, a hokimeccseket a TVR-n követtem. Nemes egyszerűséggel élvezhetőbb volt a kommentár, nem volt teletűzdelve a közvetítés reklámokkal, és érezhető volt, ahogyan valósággal beleéli magát a meccsbe a kommentátor.
Természetesen a közvetítések mellett folyamatosan néztem a hírfolyamokat a közösségi oldalakon is, nap mint nap kíváncsi voltam, mit reggelizik, ebédel vagy vacsorázik két székely kollégám Koreában. A két Zoltán – Kádár és Szép – napi kajás videóját talán még jobban vártam, mint a magyar rövidpályások aranyérmét, mindennap szurkoltam nekik, nehogy valami egzotikus betegséget szedjenek össze a sok, számukra is ismeretlen ételtől. Persze kíváncsi lettem volna, hogy a robothalnak milyen íze van, de szerencsére Zoltánjaink ezt a koreai ínyencséget nem kóstolták végül meg.
A magyar arany nem lepett meg, hiszen valljuk be férfiasan, mindannyian ezt vártuk a rövidpályás gyorskorcsolyázóktól. Csodálkoztam Ester Ledeckán, aki két sportágban is aranyérmes lett úgy, hogy az egyik győzelmével – a női super-G – az egész világot meglepte. Jót nevettem Swaney Elisabeth-en és elméláztam azon, vajon hány ember látta előre az amerikaiból magyarrá lett síakrobata mutatványát.
Szurkoltam a németeknek, noha tudtam, nem ők a jégkorong döntő esélyesei. Visszanéztem az oroszok elleni meccsüket, azt hiszem, tananyag lehetne az ifjú hokis palántáknak. És újra bebizonyosodott: a németeknek nem jó kikezdeni az oroszokkal, pláne télen.

Kopacz Gyula

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.