Országúton, elismerés hiányában

Glóbusszal a vállamon 17.

123

Koszovó jövendő történetírói több száz szálon lesznek kénytelenek dolgozni. Egy furcsa háború, erőszak, nagyhatalmi beavatkozás bonyolítja a fonalakat, s a katalán helyzetet nézve, az apolitikus naiv gondolkodóban is felvetődhet a kérdés: egyiknek lehet kiválni, a másiknak pedig tilos? Kérdésem természetesen költői, s nem várok rá választ.

A szerb–koszovói határátkelő gyalázatos állapotáról már beszámoltam, de itt is változás várható: mindkét oldalon már előrehaladott építkezések utalnak a helyzet rendezésére. Ez szerb oldalon azért is meglepő, mert az ország nem ismeri el Koszovót de jure, így határnak sem szabadna lenni, viszont de facto praktikus szempontokból építi ki a határpontot. Ha már a politikáról beszélünk, ugyan legtöbb helyen kitették a kis állam kontúrjait kék mezőben ábrázoló koszovói zászlót, mellette viszont a kétfejű sasos albán lobogó is ott virít, sőt többségbe került a „madaras” szimbólum.
Belépve a tízezer négyzetkilométernyi Koszovóba, a térségről az utóbbi időben sokat halló utazó éles szemmel figyeli a környezetet. Romos épületet, kvázi a háború maradványát alig látni. Az egykori borzalmakra egy hősi temető, s a Lužane-i hídon mindig elhelyezett koszorúk emlékeztetnek: 1999-ben a NATO-bombázáskor ezen az átkelőn talált el egy rakéta egy utasszállító buszt. A véres „tévedésnek” a helyszínen 46 szerb és albán civil, köztük 14 gyermek esett áldozatul.
A kaotikus határhelyzet után igazi felüdülés az új autópálya, amely majdnem Tiranáig könnyíti meg az autósok dolgát. Meglepően sok az új gépjármű, lerobbant csotrogányt szinte nem is látni. Viszont a roncstelepek egymást érik az utak mentén, így a környezetvédőknek is akadhat dolguk. Az országútról mindenütt építkezések láthatók, a lakóházak viszont – minden bizonnyal az adó elkerülése végett – nincsenek bevakolva. Nagyon sok a fiatal, bizonyítva, hogy Koszovó jövőjéről is az albán anyák döntöttek. Az emberek jól öltözöttek, kedvesek.

„Koszovóban és Albániában is ugyanaz a nép él, mégis vannak életviteli különbségek – említi Vörös Zsolt, a TSTours idegenvezetője. – Az albániai polgárok életére a kommunista rezsim évtizedei rányomták bélyegüket, így a muszlim szokások mérsékeltebben szigorúak, mint Koszovóban. Kevésbé vallásosak, esznek például disznóhúst, s az alkoholos italoknak sem ellenségei.”
Ezt magam is tapasztaltam, a koszovói benzinkútnál alkoholt nem árultak, s az említett építkezések között gyakori volt a mecsetépítés. Igen, a koszovói identitásban a vallásnak is fontos szerep jut.
Egyszóval Koszovó fejlődik, ez már Európa, szögeztem le magamban, amíg hirtelen az autópályán békésen sétáló tehénre lettem figyelmes. Hm, itt hagyom abba…

Csermák Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.