Nyomtatott szó

44

Könyvtárnyi irodalma van immár annak is, hogy könyvtárnyira rúg a nyomtatott könyvek eltűnésének irodalma. Egyszer egy jeles kortárs költőnk mondta: bizonyára most is ír valaki egy, a könyv haláláról szóló könyvet.
Minap Gyergyóremetén voltunk könyvbemutatón, s a beszélgetés során elhangzott, hogy háttérbe szorul a nyomtatott sajtó és a könyv, az olvasók, médiafogyasztók egy része szívesebben részesíti előnyben a tévézést és a világhálón elérhető tartalmakat, nem fizetnek elő újságokra, inkább az online felületen megjelenő információkra vágynak. Erre mondta nemrég egyik ismerősöm, hogy az online tartalmak és a nyomtatott sajtó között annyi a különbség, mint az ingyen ebéd és egy gurmand lakoma között. Ezt a gondolatmenetet követve: most az ingyen ebédet részesítik előnyben sokan. Az anyagiakat tekintve nyilván előnyösebb az olvasónak az ingyen kapott információ, csak azzal nem számolnak sokan, hogy míg a nyomtatott sajtó megjelenését – azaz előállításának költségeit – az olvasók és a hirdetők biztosítják, ingyen hozzáférhető tartalmakat csak gazdasági vagy politikai érdekkörök tudnak fenntartani.
Így van ez a könyvekkel is: manapság nagyon sok kötet online is hozzáférhető, ingyen letölthető – olykor ügyeskedők jóvoltából, így az olvasó nem fizet azért, hogy birtokába jusson. Ezzel sérülnek a szerzői jogok, s nem lehet előteremteni sem a kiadói, sem a nyomdai költségeket.
A magam részéről még nem siratom a Gutenberg galaxist, nem gyújtok gyertyát a nyomtatott sajtó és a könyv sírjánál, s könyvet sem írok a könyv haláláról. Azért nem, mert olvasóink bizonyítják azzal, hogy előfizetnek lapunkra: szükségük van rá. S azért nem, mert a könyvesboltok kínálata, vagy az éppen most zajló Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár forgataga azt bizonyítja, hogy még igénylik, szeretik a könyvet az olvasók.
A vásár szervezőitől tudom, hogy már a jelentkezés meghirdetése utáni néhány napban elkelt minden stand, a későn ébredőket már nem tudták kiszolgálni. Tehát a kiadók felismerték az immár negyedszázados rendezvény kínálta lehetőséget, hogy az olvasók számon tartják az eseményt és számítanak rá, számítanak arra, hogy a kiadók újdonságait megismerhetik, s remélik, hogy a vásáron vásári áron, azaz kedvezményesen juthatnak hozzá azokhoz.
A vásár a szerzőknek is megmutatkozási lehetőség: az olvasók élőben láthatják az írásaikból vagy a médiából ismert alkotókat, beszélgethetnek velük és dedikációt szerezhetnek tőlük. Ugyanakkor a kiadók sem mulasztanák el semmi pénzért a vásár kínálta lehetőséget, mert itt láthatják a kínálatot és érzékelhetik a keresletet, megtapasztalhatják, hogy e kettő hol találkozik egymással; s az sem mellékes, hogy ilyenkor szerzőkkel latolgathatják az esetleges együttműködés lehetőségét, boncolgathatják annak feltételeit.
A legjobban az olvasó örvend, mert ipari mennyiségű kötet közül válogathat: nézheti, simogathatja, lapozgathatja az újdonságokat, sokan még nagyot is szippantanak a nyomdaszagú kötetek illatából, mondván, hogy ezt nem tudja helyettesíteni semmiféle elektronikus kütyü.
A gazdag kínálatban valószínűleg a könyv haláláról szóló kötetet is találunk majd, de ha mégsem, feltételezhetjük, hogy egyet éppen most ír valaki.

Sarány István

 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.