Nyomd meg a gombot…

44

Haromszeki_Eszter_webrea…kapsz egy libacombot – talán ebben reménykednek azok a gyermekek, akik délután iskolából hazafelé tartva a buszmegállókban felszerelt gombokat nyomkodják. Talán már megunták az oly sokszor kritizált iskolai kiflit, s egy-egy kiadósabb tornaóra után eszükbe jut a József Attila-vers, s libacombról ábrándoznak. Gombnyomásaik során pedig a szerkesztőségbe is felhallatszik a női hang, amint tesztüzemről vagy épp a pontos óráról tájékoztat.
A gombnyomás érdekes játék, s bizony mi, felnőttek is előszeretettel gyakoroljuk – ha az érintőkijelzős eszközök némiképp vissza is szorították ezt az ágazatot –, azért elég gyakran nyomkodjuk a távirányító gombjait vagy épp a vonatról való leszálláskor, és számtalan elektronikus eszköz (kávéfőző, számítógép, porszívó) bekapcsolásakor élünk a lehetőséggel. A gombnyomás igazi szenvedéllyé is tud válni – gondoljunk csak a játékgépek foglyaira –, de olyan gyerkőcöt is ismerek, aki mindaddig békésen szunyókál a babakocsiban, amíg az édesanyja az átjáróhoz nem taszítja. Ott hirtelen kinyílik a szeme, és szavak nélkül is megérteti, hogy a jelzőlámpa gombját ő szeretné megnyomni az átkeléshez.
S ha ennyi helyen, ilyen sokféle gombot szabad, sőt kell nyomkodni, akkor miért épp a buszmegállók információs tábláira felszerelt gombok használata zavar? Egyszerűen azért, mert azoknak nem az a rendeltetése. Az alapos szemlélő felfedezheti a Braille-írásos szöveget fölötte, ami egyértelműen jelzi, hogy a vakok és gyengénlátók számára helyezték oda. S ha e gombok használata alapján készítenének statisztikát arról, hogy milyen gyakran utaznak autóbusszal a csíkszeredai látássérültek, igencsak magas szám kerekedne ki. Persze a gomb nem fogy el, nem romlik el attól, hogy jogosulatlanul is megnyomják néha, de szólok, libacombbal aligha szolgálhat a szerkezet.

 Háromszéki Eszter

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.