Nyílt napot tartottak a régészek Homoródszentpálon

22

Pezsgett az élet minap Homoród­szentpál központjában, narancssárga mellényes fiatalok szaladgáltak mindenhol, diákcsoportokat kalauzoltak, ha kellett forgalmat irányítottak és kedvesen válaszoltak minden kérdésre. Régész nyílt napot tartottak. 


A program fő célja az volt, hogy a feltárások eredményeit megmutathassák a helyi közösségnek.

– Nagyon fontos, hogy a régészeti feltárások létjogosultságát a helyi közösség is megértse, ugyanis a régészek jönnek-mennek, a faluközösség megmarad, s bár közös örökségünk, de a helyiek kell vigyázzanak rá – fogalmazott Pánczél Szilamér, a kutatás vezetője.

Mint mondta, szerették volna felhívni a fiatalok figyelmét arra, mit jelent ez a régészeti örökség, hiszen Homoródszentpál nagy eséllyel pályázik az UNESCO világörökségi listára és ez nemcsak kötelezettségekkel, hanem lehetőségekkel is járhatna a helyi közösség számára.

Amint arról már korábban beszámoltunk, idén nyáron, az infrastrukturális beruházásoknak köszönhetően leletmentő feltárásokat végeztek Homoródszentpálon, ezek során az egykori római település egy részét és a hozzá tartozó temetőt sikerült feltárni, illetve az egykori katonai tábor területén is végeztek ásatásokat.

Pánczél Szilamér, a Maros Múzeum régésze, a kutatás vezetője elmondta, azért is izgalmas ez a feltárás, mert a legutolsó nagyobb horderejű kutatómunka a faluban az 1950-es évek elején volt. Ugyanakkor a falu egy olyan régészeti lelőhelyen fekszik, olyan régészeti potenciálja van, amire szerették volna a nyílt nap segítségével is felhívni a figyelmet.

– Nagy öröm számunkra, hogy a katonai tábor Északi falát sikerült megtalálni, amire vonatkozóan eddig csak feltételezéseink voltak. Nagyon gazdag leletanyag került elő, több kutat tártunk fel, lakóház­részletek kerültek elő, szemetesgödrök, amelyekből sok gazdag és szép leletanyagra bukkantunk. Ami a rómaiaknak szemét volt, az nekünk kincs! – jegyezte meg mosolyogva a régész.

A nyílt nap programjain elsősorban a helyi iskola diákjai vettek részt, de a falu lakói is szép számban megfordultak az eseményen. Ugyanakkor Bögözből, Székelyudvarhelyről, Brassóból is érkeztek látogatók a nyílt napra, kiknek a kutatást végző régészek biztosították az idegenvezetést. A templomkertben előadásokat hallhattak az érdeklődők a római katonák életéről, viseleteikről, fegyvereiről, de bemutatták az egykori katonai erődítményről készült rajzokat, amelyeket a feltárásokra alapozva készítettek el, valamint a régészet mint szakma rejtelmeibe is beavatták a jelenlévőket. Bemutatták továbbá a feltárások során előkerült leletanyag egy részét, és két ásatási helyszínt is meg lehetett tekinteni. Többek között az egykori katonai tábor védműveit, másrészt a katonai településen folyó feltárásokat is szemügyre lehetett venni.

A főút mentén mintegy 400 méteres szakaszon végeztek ásatásokat, amelyek a legmélyebb pontja 2,5 méter mélyen van. Itt találták meg a várfal maradványait és az előtte elhelyezkedő árkot.

– Ezt nem úgy kell elképzelni, mint a középkori várak esetében, nem vízzel voltak feltöltve, de védelmi szerepük volt – avattak be a régészek.

Ezzel a feltárással sikerült megdönteniük egy régebbi feltételezést, amely délebbre helyezte a katonai bázis peremét. A most megtalált várfal ugyanis nem ott fut, ahol eleddig gondolták. Jövőre folytatódnak a munkálatok, és remélik, hogy a katonai bázis másik falára is rátalálnak, így majd még pontosabb adatokhoz jutnak ennek méreteit, illetve elhelyezkedését illetően. Az ásatásokon a Maros Megyei Múzeum régészei dolgoztak, besegítettek a munkába a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem régészhallgatói is.

Az ásatások alatt előkerült leletek jelentős hányadát cserepek teszik ki. A nyílt napra reprezentatív darabokat válogattak össze. Nagyon változatos darabok kerültek elő, ugyanis szinte mindent kerámiából készítettek, a római konyhákban, háztartásokban nagyon kevés fémet használtak. A leletanyagban több stílus, divatelem is bemutatkozik. A vörös szín volt az egyik legkedveltebb abban a korban, de a szürke színt is szerették és használták előszeretettel, mivel a szürke a fémre hasonlított, amit csak kevesen engedhettek meg, mivel nagyon drága volt. Ez a II. század vége felé kezdett elterjedni igazán – avatták be az érdeklődőket a kiállított tárgyak rejtelmeibe. Megtudhattuk továbbá azt is, hogy a kerékdíszes edények is népszerűek voltak, sőt azt az eszközt is megtalálták és bemutatták a tegnap, amelyekkel nyomtatták az edényekre ezt a mintát. Mindezek azt bizonyítják, hogy helyben készítették használati tárgyaik nagy részét. Kancsó, pohár, tárolóedények maradványait lehetett megtekinteni.

Hozzászólások lezárva.