Nyílt levél Benkő Erika parlamenti képviselőhöz

690

Tisztelt Képviselő Asszony!
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete tagjaként fordulok Önhöz, jogász politikushoz, fontos, hazai magyar közösségünk egészét érintő jogsértő kérdésben, annak orvoslása céljából.
Akárcsak a kommunista diktatúra legsötétebb éveiben, napjainkban is folyik magyar szavaink üldözése nyelvi kérdésekben járatlan és illetéktelen román nemzetiségű személy kezdeményezésére joghatóságok (törvényszékek, ítélőtáblák) támogatásával. A magyar nyelv dolgaiban járatlan román fél részéről a hozzá nem értés évekkel ezelőtt már diplomáciai botrányt is okozott Magyarország és Románia között, napjainkban pedig folyamatosak az egész Székelyföldre kiterjedő „Városháza/Községháza-perek”, de volt már az üldözési listán a megyeháza, önkormányzat és Székelyföld elnevezés is. A városháza és községháza esetében jogerős ítéletek mondták ki, hogy ezeknek a megnevezéseknek használata törvénytelen(!). Mintha valamelyik paragrafus ezt előírná. Szó sincs erről. Arról van szó, hogy a trükközésre is hajlamos román felperes (mindig ugyanaz a személy) fittyet hányva megannyi tekintélyes román–magyar és magyar–román tudományos munkára, köztük az akadémiai nagyszótárra (új kiadása nemrég jelent meg), közigazgatási és jogi (!) szótárra, melyek szerint a román primărie magyar megfelelői közt van a ’városháza’, ’községháza’ is, fogja magát és ez utóbbi két szóról kijelenti: nincs román megfelelőjük, Magyarországról importálták őket (az erdélyi magyar írásbeliségben 500 évvel ezelőtt már léteztek, tehát fel sem merülhet az importálásnak még a gyanúja sem!). Szóval ezt az „importálós” ostoba magyarázatot minden esetben elfogadta a bíróság, és hallottunk olyan esetről is, amikor egyetemi nyelvészeti tanszékről kiadott és a tárgyaláson ügyvéd által bemutatott szakszerű véleményezést nem vette figyelembe a bíró. Erre csak azt lehet mondani: tényleg nagyon időszerű az államelnök Normális Romániát! jelmondata. Milyen jogcímen kéri számon tőlünk egy más nemzetiségű és más anyanyelvű egyén, hogy milyen szavakat használunk saját nyelvünkben? Milyen jogcímen szól bele bárki is, egy számára idegen nyelv életébe?
A nyelv – minden emberi nyelv – egyezményes, de önkényes jelekből álló rendszer, olyan kifejező eszközökből áll, amelyeket az egész társadalom elfogadott, használata kollektív szokáson, egyezményen/konvención alapul. Az önkényesség azt is jelenti, hogy a nyelvi jel (a szó) használata nem függhet a beszélő/író szabad választásától. A nyelv társadalmi szerepénél fogva azzal sem törődik, hogy a nagyhatalmi politika miként taszigálta annak idején az országhatárokat. Az országhatár nem esik mindig egybe a nyelvi határral!
Fejlettebb demokráciákban létrehozták az igazságügyi nyelvész tisztséget (Magyarországon is van), bizonyos nyelvi kérdésekben hozzá fordul szakvéleményért a bíróság. Romániában is jó volna ezt bevezetni, de addig is kötelezővé kellene tenni a bíróságok számára, hogy a fentebb vázolt esetekben kérjenek szakvéleményt magyar és román egyetemi nyelvészeti tanszékektől, és annak alapján hozzanak döntéseket.
Ebben kérem, kérjük sokan az Ön segítségét.

Komoróczy György

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek