Nyári centrifuga

1 548

Szeretném visszakapni a nyaraimat. Szeretném visszakapni gyerekkorom nyugis, pihenős vakációit, újraélni az élménydús nagyszülős heteket, a testvérekkel, unokatestvérekkel játszott napokat, s még a kollektívben biciklire gyűjtve végzett gulikapálásokat és pityókaszedéseket is szívesen fogadnám. Szeretném visszakapni a kirándulásokkal, barátkozásokkal teli nyarakat, amelyekbe a tengerparti üdülés, de a málnászás, a nagyszülőknek való segítség is belefért, s mielőtt végképp félreértenének, hangsúlyozom, hogy nem a fiatalságomat, hanem a Nyarat kérem vissza. S azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül.
Az elmúlt huszonnyolc évben ugyanis szép lassacskán ellopták a nyarainkat. Vagyis inkább mi magunk loptuk el magunktól: átalakítottuk, átszabtuk, az új igényekhez, s elsősorban kitelepedett, külföldön dolgozó honfitársainkhoz, családtagjainkhoz igazítottuk (még akkor is, ha ők ezt nem kérték tőlünk). Ezért mindent-mindent nyárra tervezünk: ha már hazajön a találkozóra, egyúttal az esküvőn is vehessen részt, gondoljuk, s már nem farsangban lakodalmazunk és keresztelünk, hanem a legnagyobb dologidőben akarunk mindent lebonyolítani. Alig jár le a pityókaültetés, kezdődnek az elsőáldozások s a veteményezés, jönnek a ballagások, s még jó, hogy manapság egyre kevesebbet kapálunk (annál többet vegyszerezünk), mert így jut időnk pünkösdi búcsúra, bérmálásra, érettségi találkozóra, kortárstalálkozóra s a kortárstalálkozósok köszöntésére is. Mindegyikünknek jut lakodalom, nagyon sokunknak keresztelős lakodalom – amikért igaz, nem túlságosan ujjongnak a lelkészek, de már elfogadni látszanak. Hisz jön haza a külföldre szakadt, s még örvendjünk, hogy hazajön esküdni – ez azt jelenti, nagy eséllyel, hogy a párja is idevaló –, s még jó, hogy hazajön keresztelni, legalább katolikus, református, keresztény lesz a gyermek, még ha nem is fog tudni magyarul… De nemcsak magyar sajátosság ez, az ország román vidékei is kezdték felvenni a tempót, mert ha nem akarnak az öregek és gyermekek magukban miccsezni, igazodniuk kell a nyugat-európai szabadságolásokhoz.
Ezért átszabtuk a nyarainkat, s csak fesztiválozunk és falunapozunk legnagyobb dologidőben – vígan megyünk tönkre, szokták mondani –, s persze dolgozunk is, ha kell, több emberre valót, kaszálgatunk, takargatunk, főzőcskézünk valamelyik fesztiválon, főzőcskézünk otthon a vendégnek, a rokonnak, meszelünk és takarítunk, megünneplünk egy nyár alatt egy évre való ünnepet, s leélünk egy évre való életet is a röpke három hónap alatt. Pörgünk, csak pörgünk ebben az őrült nyári centrifugában, amely sehogy sem akar lassítani, felbont, nedvtelenít, kiszárít és összegyűr. Szeretném visszakapni a Nyarat, amíg nem késő. De vajon kitől is kérhetném?

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.