Nyaralunk

23

 

 

Románia lakosságának fele nem tudja megengedni magának, hogy egy hetet nyaraljon – derült ki az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat tegnap közzétett adataiból. Az említett forrás szerint az unió 16 év fölötti lakosságának majdnem egyharmada (pontosabban 29 százaléka) még egy egyhetes, otthonról távol töltött üdülést sem tudott megengedni magának tavaly, Romániában ez az arány azonban 54 százalék. Összehasonlításképpen: Görögországban ez az arány 49 százalék, Horvátországban 48 százalék, Cipruson 45 százalék és Olaszországban 44 százalék volt. Ezzel szemben Svédországban a lakosság 10 százaléka, Dániában és Luxemburgban 11 százaléka, Finnországban 12 százaléka, Németországban és Ausztriában pedig a lakosság 13 százaléka nem engedhetett meg magának legalább egy egyhetes, az otthontól távolabb töltött nyaralást.

Kíváncsi vagyok, hogy a márciustól az egész életünket meghatározó – értsd fenekestől felforgató – koronavírus-világjárvány hogyan módosítja az idei nyárra vonatkozó számsorokat, lévén, hogy a gazdasági helyzet romlása, és annak minden negatív következménye mellett a turizmus csak takaréklángon üzemel, ha üzemel. Csökkent a légijáratok száma, idegenforgalmi nevezetességek zártak be, szállodák, vendéglők maradtak vendég nélkül nemcsak a pénz hiánya miatt, hanem a járványügyi intézkedések következtében, no meg a potenciális turistákban lappangó félsz miatt is. Mindenkiben ott bujkál a kérdés, hogy merjen-e nekivágni a hosszú hónapokkal ezelőtt tervezett, netán kifizetett útnak; vajon milyen, a vasfüggöny-korszakra emlékeztető határátkelési tortúrát kell kiállni a vámnál; kell-e a fertőzöttséget cáfoló tesztet felmutatni; s menet közben vajon merre alakul a helyzet, karanténba kell-e vonulni a nyaralás helyett vagy onnan hazaérkezve?

Ehelyett maradnak a közeli turisztikai célpontok. Azok, amelyekről tudtunk ugyan, de felkeresésüket hanyagoltuk, mondván, hogy itt vannak tőlünk karnyújtásnyira, bármikor odautazhatunk. Ehelyett inkább mindig a távolabbi, egzotikus célpontokat választottuk, hogy minél jobban kiszakadjunk a mindennapokból, minél intenzívebb élményekben részesüljünk, örülve annak, hogy most – s ki tudja még meddig? – megtehetjük. Nos, erre a meddig?-re nem kellett sokat várni, hamarabb bekövetkezett, mint gondoltuk volna.

Az alternatívák azonban beszűkültek. Nézzük a tengerparti turistaözönről szóló híreket, csábít a napsütés és a víz, de elbizonytalanít a tömeg, annak túl laza magatartása. S elbizonytalanítanak a járványügyi szabályok meghozatalának s azok betartásának következetlensége is. Marad a távoli rokonság, a nagyszülők felkeresése, de esetükben is hatszor meggondolja az ember, hogy idős hozzátartozóit kiteszi-e fölösleges kockázatnak, netán egy esetleges fertőzésveszélynek…

Tavaly az ország lakosságának több mint fele nem engedhette meg magának, hogy egy hetet távol töltsön otthonától nyaralás céljából. S ennek legfőbb akadálya az anyagiak hiánya volt. Idén ezt tetézi a bizonytalanság, a félsz, a lehetetlen körülmények együttes hatása. Idén így nyaralunk…


 

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.