Norman Williams: Tiltakozás

Fordító szakos diákok munkáiból

48

A Tiltakozás különlegessége abban rejlik, hogy a forrásnyelvi (angol), valamint a fordító által a szövegbe szőtt magyar kultúra jegyei mellett egy, a cselekmény helyszínéül szolgá­ló harmadik világ kultúrája, a XVIII–XIX. század fordulóján virágzó japán kultúra és szokásrendszer is az olvasó szeme elé tárul. Bár a kanadai és magyar színházi konvenciók nem térnek el merőben egymástól, így ez nem okoz megértési nehézséget a befogadóban, a harmadikként fellépő japán kultúra igencsak új világot tár a közönség elé. A fordítónak tehát az adott szöveg nyelvi átültetése mellett a kulturális mintázatok átadása is elsődleges feladatává vált. A dráma, mint azt címe is mutatja, egy fiatal lány tiltakozását és lázadását fejezi ki saját kultúrája és a szülei támasztotta elvárásokkal és szokásokkal szemben. A családi perpatvar mögött azonban egy átfogóbb konfliktus, a japán és a nyugati kultúrák konfliktusa húzódik meg.

APA: A mi életünk nem korlátolt. Civilizált és visszafogott, az igaz.
LEÁNY: Szerinted civilizált és visszafogott, szerintem pedig börtön. Börtönben élek és vágyom szabadnak lenni.
(Az ANYA belép a középső ajtón. Egy tálat hoz, az asztalhoz megy és ráhelyezi. Tesz-vesz egy kicsit, hogy ezzel az ürüggyel kihallgassa a beszélgetést.)
APA: Hogy szabadon azt tehess, amit akarsz?
LEÁNY: Szabadon, mint a –
APA: Mint a – mi?
LEÁNY: Mint más nők.
APA: Milyen más nők?
LEÁNY: A nyugati nők.
APA: Ishimoto!
LEÁNY: Ishimoto úr sok mindenről beszélt nekem; egy egészen más világot festett le – egy olyan világot, amelyet meg akarok ismerni és a része akarok lenni. Abban a világban a nők szabadon fejlődhetnek és kibontakozhatnak, nem úgy, mint itt, ahol karba tett kézzel nézik, amint az élet elúszik mellettük.
APA: Nálunk a nők tisztességes életet élnek.
LEÁNY (unottan): Engedelmesek a férjüknek, gyereket szülnek és meghalnak anélkül, hogy egyetlen kérdés is elhagyná a szájukat.
APA: És ez nem tisztességes?
LEÁNY: Ez nem szabadság. A nyugati országokban a nők nem rejtőznek zárt ablakok mögé és üldögélnek az örökké tartó félhomályban, míg mások élik az életüket.
APA: Nem?
LEÁNY: Nem. Ott szabadon sétálnak az utcán vagy bemennek egyedül egy teaházba és azt rendelnek, amit akarnak és ki is fizetik maguknak, mert van saját pénzük.
APA: Hallottam már erről.
LEÁNY: De ami még fontosabb, a nők iskolába járnak, és azt tanulják, amit a férfiak tanulnak. A férfiakkal egyenrangú félként beszélnek, és Ishimoto úr szerint egy feleség akár kritikával is illetheti a férjét.
(Az ANYA szörnyülködve hallgatja, majd egy kiáltást hallat és sietve elhagyja a szobát.)
APA: De lányom…
LEÁNY: És azt mondják, hogy a férfiak mások előtt megölelik a feleségüket és kimutatják a szeretetüket, oly módon, amit én nem is igazán értek. De tudom, hogy több, mint egy meghajlás.
APA: Vagy úgy! Hallottam már róla. Csóknak nevezik.
(A mű eredeti címe: Protest)

Fordította: Blihász Ibolya

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.