Normális vagy?

2 660

Ó, milyen sokszor hallom ez a kérdést a szülőktől, miközben habzó szájjal szidják a gyereküket. Mit csináltál megint? Hányszor megmondtam? Elment az eszed? Normális vagy?
Vegyük nagyító alá ezeket a gyakran elhangzó kérdéseket: miről szólnak, mi a céljuk, mire jók? Vagy inkább próbáljunk belebújni – mondjuk – egy hatéves gyerek bőrébe, és hallgassuk úgy a szülői tirádát. Mit csináltam? Hát elestem a biciklivel, és elszakadt a nadrágom. Hányszor mondták meg? Mit? Hogy elment-e az eszem? Nem vettem ilyesmit észre, igazából nem is tudom, hogy mit jelent. Normális vagyok-e? Nem tudom. Mi is az a normális?
Most nézzük meg a jelenetet kívülről. Üvöltöző, dühös, elkeseredett szülő, aki értelmetlen és fölösleges kérdéseket tesz fel emelt hangon, vele szemben áll a gyerek, bőgve vagy szipogva, esetleg lehajtott fejjel, és hallgat. Ha a szülő feszültségét nem csökkenti megfelelő mértékben a kirohanás, esetleg még egy kis rángatás is következik – a gyermek kárára. Ennél nagyobb agresszióra – szeretném hinni – már kevesebben vetemednek, hiszen illik tudni, hogy nem szabad, na meg azt is, hogy káros. Aztán elvonul a vihar, s megy tovább az élet. A szülő kifújt, a gyerek meg túlélt megint egy számára érthetetlen balhét. Amit leggyakrabban csak így tudnak elmesélni: anyu/apu sokat kiabál, amikor rossz vagyok. Ha rákérdezünk, hogy mikor vagy rossz, általában elbizonytalanodnak, esetleg megemlítenek néhány helyzetet.
Ne értsenek félre, nem a szülői düh, a szidás ellen van nekem tusakodásom. Hanem a megfogalmazás, a mód és az értelmetlenség ellen. Dühösen is lehetek konkrét, világos és érthető, és ráadásul nem megbélyegző, nem bántó! Például mondhatom a négy kérdés helyett azt, hogy „dühös vagyok és rémült, mert megint akkorát estél a biciklivel, hogy abból bajod is lehetett volna. Nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy jobban odafigyelsz. Így mindig rettegek, amikor egyedül bicajozol az úton. És ez nekem rossz, mert fontos vagy számomra.” Érzik a különbséget?
Mert itt erről van szó, nem arról, hogy a gyermek normális-e. Persze hogy az, legfeljebb néha olyasmiket csinál, amivel kihoz a sodrunkból. Mi lepődnénk meg a legjobban, hogy ha erre a gyakori szülői kérdésre csemeténk a szemünkbe nézve azt mondaná: biztosan nem vagyok az, ha már annyit kérdezed…

Asztalos Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.