Nőnapi gondolatok

65

Bár közhelynek számít, de be kell ismernünk, életünkben mindig központi szerepet játszott és játszik a nő, akár barátnő, feleség, vagy anya szerepében. Nélkülük nincs élet, boldogság, szenvedély, öröm és bosszúság.
Ahogy Jókai megfogalmazta: „A férfi sorsa a nő”. Ezt a sorsot várjuk, készülünk rá, küzdünk érte, „cipeljük” édes gyümölcsét, olykor nyűgös terhét, de mindig velük, sohasem nélkülük. Mert bárhogy csűrjük-csavarjuk a gondolatot, a végkifejlet mindig az a beismerés: ők azok, akik az élet teljességét ölelik magukhoz. Mert nemcsak adják az életet, hanem éltetik is azt szeretettel, gondoskodással, simogatással, s ha kell, figyelmeztetéssel, korholó szavakkal, az elhallgatott mondatokkal. Mindezt azért, hogy az életerő, a derű nap mint nap újjáteremtődjön, hogy rohanó világunkban legyen egy kis sziget számunkra, a nyugalom, a gondoskodás szigete.
Velünk, de értünk teszik! Ezért vagyunk adósaik nekik! Ezért, s mindenért! Még akkor is, ha évente egyszer szoktuk megfogalmazni, elismerni, köszöntő ürügyén közreadni: a szeretetet, a gyöngédséget, a figyelmességet, a gyakori lemondást és a szépséget ők testesítik meg.
Az ő napjuk a március 8. Még akkor is, ha tudjuk, hogy az indító szándék (1910) nyomorúságos helyzetükből fakadt. Tavaszi ünneppé és nemzetközi rangúvá vált emlékezni arra, hogy 1908-ban a New York-i varrónők fellázadtak, s harcot indítottak jogaikért, többek között az emberségesebb bánásmódért. És azóta is ezért küzdenek nap mint nap. Csakhogy gyakori szenvedésük, megbántottságuk hangja ilyenkor, a nőnap tájékán eltompul. Mert elnyomja az ünnepi köszöntők veretes dicshimnusza, a hivalkodások sorozata és a tömjénezések szelíd acsarkodása…. Ilyenkor kitüntetett figyelem árad feléjük, egy szál virág vagy egy kedves szó öltözetében. Mert így illik.
És a többi háromszázvalahány napon? Pedig akkor is vágyódnak megértésre, kedvességre. Mert a nők arra születtek, hogy szeressék őket. Amelyet százszorosan visszaadnak feleségként, barátnőként, anyaként. Ne feledjük: egy anya szeretete egyet jelent a család szeretetével. Mikszáth így fogalmazta meg: „Az asszony és a cserép hamar törik.” Felismerő és figyelmeztető szavak ezek mindannyiunk számára. Feladatot és kötelességet is jelentenek. Megértést és azonosulást. De nemcsak a nőnapon, a virágos ünnepen. Móra Ferenc gondolatai indíttatást is adnak ehhez: „…a nő addig szép, amíg szeretik…”
Gondoskodjunk arról, hogy sokáig legyenek szépek és boldogok!

Gálfalvi Gábor

A cikk a Hargita Népe március 8-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.