Non plus ultra…

53

Ami bekövetkezett a paloták közti háborúban, az majd az idők során európai viszonylatban is felülmúlhatatlannak bizonyulhat. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy (politikai erőfitogtatásnak) a netovábbja például az, ami a múlt héten történt a kormány, illetve az államelnöki hivatal szintjén, és ezt fűszerezi a fondorlatos taktikázás. Továbbá Viorica Dăncilă kormányfő, pártelnök részéről megmutatkozott egy állami vezetőhöz nemigen méltó gyakori visszakozás is, ugyanis az elmúlt hét során szinte órákon belül megmásította szándékát, álláspontját. Itt van például a kormánypárt csúcsvezetőinek múlt hétfői ülése, amelyen ki kellett volna jelölniük a kialakult patthelyzetből (amelyről egyébként lapunk múlt hétfő számában már írtunk) kivezető lépéseket, erre állítólag sor is kerül, a gond csupán az, hogy az ülésről kivonuló első személyek egyféleképpen nyilatkoztak, majd néhány perccel később másképpen, s tette ezt maga a legilletékesebb, a pártelnök. Időközben az is kiderült, hogy szép suttyomban megegyezett kormánya egykori külügyminiszterével, az ALDE egyik oszlopos tagjával és szenátorával, Teodor Meleșcanuval ez utóbbinak a szenátus elnökévé való jelöléséről. Ezzel csúnyán magára haragította egykori első számú szövetségesét, az ALDE és a szenátus nemrégiben lemondott elnökét, Călin Popescu Tăriceanut. Felháborodás, tiltakozás ide vagy oda, Meleșcanut másnap, kedden mégis megválasztották a szenátus elnökének. A választás ilyenszerű kimenetele arculcsapást jelentett az ellenzék számára, de bizonyára nem szerzett kellemes pillanatokat Johannis államelnöknek sem. Amúgy Meleșcanut kiátkozták pártjából, de ezt egyelőre nem szabad kész tényként kezelni, ugyanis értesüléseink szerint a szóban forgó döntést az érintett politikus meg fogja fellebbezni, s egy ilyen eljárás végére pontot tenni esetleg csak évek múltán lehet. Amúgy az ALDE-ból való kizárás folytatódott pénteken, szeptember 13-án is, amikor annak újabb három oszlopos tagját zárták ki soraiból, nevezetesen Grațiela Gavrilescut, Alexandru Băişanut és Ion Cupăt. Mindhármukat azért, mert Dăncilă kormányfő felkérésére szerdán vállalták tárcavezetői tisztségek betöltését. (Azokról a megüresedett miniszteri bársonyszékekről van szó, amelyeket az ALDE-val való szakítást követően hagytak el az ugyanennek a pártnak színeiben odakerült politikusok.) Egyébként a szerdai nap volt az, amikor Dăncilă szinte váratlanul (és állítólag anélkül, hogy egyeztetett volna a kormánypárt vezetőtestületével) döntött a kormány átalakításról, méghozzá olyképpen, hogy annak tagjai soraiba „becsalogatott”, ALDE-politikusokat is. Az új névsort még aznap beterjesztette az államelnöki hivatalhoz. (A listán szerepeltek kormánypárti politikusok is, akik egyes, időközben megüresedett miniszteri bársonyszékbe kellett volna beüljenek.) Első látásra úgy tűnne, hogy egy alattomos, de célirányos és akár jogkövető lépésre szánta el magát a kormányfő, félig-meddig felrúgva az elképzelt forgatókönyvüket. Az amúgy is felhergelt Tăriceanu azon nyomban levelet írt az államfőnek, abban figyelmeztette arra, hogy résen kell lennie az ilyen, szerinte alkotmánysértő próbálkozással szemben. Az államelnöknek nemigen volt szüksége ilyen „fülzenére”, mert ő a szokásos partitúrát játszotta le, csak most az eddigieknél „dörgedelmesebb” szólamban: tömör, de kemény bírálatokat tartalmazó személyes sajtónyilatkozatában minden magyarázat nélkül kategorikusan visszautasította (immár harmadszor) a kormányfő javaslatát és arra szólította fel őt, hogy járuljon a parlament elé, mert erre kötelezi őt az alkotmány, lévén, hogy megváltozik kormánya szerkezeti összetétele. Időközben ismét nehéz helyzetbe került a kormány, mert egyes tárcáknál a fő hitelutalványozói, azaz a miniszteri aláírás hiányában nem tudták folyósítani a béreket (mintegy 5000 személyről lévén szó). Ezt a kérdést sikerült lerendezni a sebtében összehívott szeptember 12-i kormányülésen, amikor is a közigazgatási törvénykönyvet jóváhagyó 2019/57-es sürgősségi kormányrendeletet olyképpen módosították a még aznap megjelent 2019/63-as sürgősségi kormányrendelettel, hogy a szóban forgó aláírási jogkörrel felruházták a minisztériumi főtitkárokat is.
A parlament elé járulás ügye azonban továbbra is lebegtetett, továbbra is ott kóvályog a levegőben. Dăncilă csütörtök este bejelentette, hogy nem fél ettől a „kihívástól” és meg fog jelenni a bizalmi szavazás végett. Utólag azonban kiderült, hogy nem most rögtön, hanem a jelenlegi patthelyzet „pátyolgatása” közepette kivárva a szeptember 18-i időpontot, amikor is az Alkotmánybíróság dönt ama beadványa ügyében, amelyet „intézmények közti konfliktus” okán nyújtott be a taláros testülethez, azért, mert az államelnök nem indokolta meg az előző (augusztusi) kormányátalakítási beterjesztésének visszautasítását. Ha javára születne a döntés, akkor újabb 45 napig ténykedhet az ideiglenesség, illetve a bizonytalanság égisze alatt. Némi biztonságot kölcsönözhet neki az, hogy az ellenzékiek továbbra is késlekednek a nagy dérrel-dúrral beharangozott bizalmatlansági indítvány benyújtásával. Lehet azért, mert ők sem biztosak a dolgukban, s ezt látszik igazolni a szenátusi elnökválasztás szavazásának eredménye…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek