Nincsenek hősök, csak küzdő emberek

Pál József-emlékkönyv

98

Gajdátsi Béla rektor a papszentelés előtt nyíltan feltárta, milyen jövő vár azokra, akik a papságot választják: „Megmondta nyíltan: eljön az idő, amikor a hűséges papokat titkos ordinárius fogja vezetni, aki egy-két megbízott útján fogja közölni rendeleteit, anélkül, hogy kilétét elárulná. Elmondta azt is, hogy a titkos ordinárius nem Gyulafehérváron lakó pap lesz. Nyíltan elénk tárta a kilátásokat: szegénység, szenvedés, harc, talán börtön is, talán vértanúhalál is… De ezért leszünk papok – nem pénzért, nem kényelemért, hanem a keresztjét hordozó Krisztusért. Mi riadtan, komoran, de elszántan rámondtuk az igent a fölvázolt jövőnkre, amely szinte szóról szóra be is teljesedett.”

Pál József lónyai születésű római katolikus lelkipásztor gyászjelentőjének befejező sorai így szólnak: „Megpróbáltatásait mindig derűs lélekkel viselte. Csonkig leégő gyertya maradt Isten oltárán.” Az 1927. február 24-én született és 1982. december 2-án elhunyt pap emlékére, születése 90. és halálának 35. évében tanítványa és tisztelője, Barth Ottó szerkesztett emlékkötetet*. A bevezetőben vállalkozását így magyarázza: „Pál József pártfogását, támogatását sokszor tapasztaltam földi életében, és azután is. Diakónussá, majd pappá szentelésemkor nagyon éreztem hiányát. (…) elmondhatom, hogy ő (…) hős volt számomra, akit a szenvedés sem tudott megtörni – a közel hét évig tartó börtön és a kétévi kényszerlakhely ellenére is derűs pap maradt.”
A 400 oldalas kötet két nagy részből áll, részben kortársak emlékeznek rá, részben írásait közli a szerkesztő. A kötet Jakubinyi György érsek előszavával és Barth Ottónak, a könyv szerkesztőjének bevezetőjével indul, amit Pál József töredékesen maradt visszaemlékezései követnek. Az emlékező kortársak sorát Bálint Lajos egykori érsek indítja, megszólal az évfolyamtárs Szirmai Béla, az osztálytárs Remete József, az unokatestvér Kaba Imre, majd Léstyán Ferenc, Bura László, Pakó Benedek, Papp László, lónyai és mezőségi hívek. Itt közlik Boros Károly Pál Józsefről írt nekrológját, Bálint József egykori bonchidai református lelkész emlékezését, Bálint Lajos érsek temetési beszédét is. E részben olvasható egy tíz évvel korábban, 2007-ben készült és a Keresztény Szóban megjelent interjú az emlékkötet szerkesztőjével, Barth Ottóval, aki Ozsváth Judit kérdéseire válaszolva felidézi néhai plébánosa életét, és ahogyan a rá gyakorolt hatását vázolja, az olvasó számára is érthetővé válik, miért is született ez a kötet.
Pál József, Lónya szülötte, akit a második világháború után szenteltek pappá és alig négyévi papi tevékenység után, 1954-ben az állami hatóságok letartóztattak. Fogolyként a Duna-csatornánál nehéz földmunkát végeztettek velük, majd több különböző börtönt is megjárt. 1961. november 29-én lejárt volna a büntetése, ekkor azonban kényszerlakhelyre a Bărăganba száműzték, egy Lăteşti nevű falucska nagyon egyszerű barakklakásában élt. Évfolyamtársa és paptestvére, Szirmai Béla későbbi emlékezése szerint: „A kitűnő tornász, egészséges ifjúból megrokkant egészségű, összetört, beteg férfi lett. A szívével, a tüdejével, majd a májával is súlyos bajok voltak.” Csak 1964 februárjában térhetett vissza nagybátyja, az éppen akkor elhunyt Karda Ferenc lónyai főesperes utódaként lónyai plébánosnak. Tizennyolc évig volt a Zsil-völgyi település papja, hívei körében megbecsült szónok, jó nevelő, közvetlen, barátságos ember, igazi lelkipásztor. Nem hosszú, mindössze 55 évnyi élete a keresztény hitről való tanúságtétel, amelyet minden nehézség közepette vállalt.
A kötet második részében Pál József írásai kaptak helyet, visszaemlékezései mellett versei, novellái, lelkigyakorlata szövege, elmélkedései, imái és karácsonyra írt vagy átdolgozott színdarabjai, pásztorjátékai.
A kötethez tartozó melléklet tartalmaz néhány levélváltást Pál József és Márton Áron között, illetve leveleit Jakab Antal püspökhöz, Szeréna testvérhez és másokhoz. Itt kapott helyet a végrendelete, néhány román nyelvű irat és életrajza, végül pedig fényképek.

Bodó Márta

*Verbum, Kolozsvár, 2017.

A cikk a Hargita Népe április 12-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.