Nincs jogalap, nincs bírság

A taláros testület döntésének margójára

3 833

Nagy visszhangot váltott ki az Alkotmánybíróság ama múlt szerdai döntése, amely értelmében helyet adott és alkotmányellenesnek nyilvánította az ostromállapot és a szükségállapot rendszerére vonatkozó 1999/1-es sürgősségi kormányrendelet egyes előírásait, valamint azt a 2020/34-es sürgősségi kormányrendeletet, amely révén újólag módosították és kiegészítették a szóban forgó jogszabályt.

A bírságok együttes értéke meghaladta a 130 millió eurót                                                               Fotó: digi24.ro

Ennek a döntésnek a meghozatalára annak a beadványnak a nyomán került sor, amelyet a nép ügyvédje, Renate Weber nyújtott be a taláros testülethez április 16-án. A döntés értelmében a kijárási korlátozások megsértése okán kiróható szabálysértési bírságokat nem törölték el, ahogy azt sokan értelmezték, mert, nem is az volt a beadvány tárgya, hanem az a jogszabály, amely azokról rendelkezett. Ugyanakkor, amíg a taláros testület döntése és annak megindokolási szövege nem jelenik meg a Hivatalos Közlönyben, a jelenleg érvényes jogszabály szerinti bírság fizetendő, legalábbis május 15-ig.

Alkotmányellenes jogalap
Elöljáróban tehát nyomatékolnunk kell, hogy nem a bírságok voltak alkotmányellenesek, hanem az azokról rendelkező, illetve azok kvantumát megszabó jogszabály; másrészt az is nyomatékolandó, hogy az alkotmánybírósági döntések csak a jövőre nézve válnak hatályossá, nevezetesen attól az időponttól, amikor azokat megjelentetik a Hivatalos Közlönyben. És ha ez így igaz, márpedig így igaz, akkor a kijárási korlátozás okán kiróható bírság továbbra is 2000 lejnél kezdődik és 20 000 lejnél végződik. A tisztánlátás és a dolgok helyes megértése érdekében vissza kell mennünk egészen 1999. január 21-ig, amikor is megjelent az ostromállapot és a szükségállapot rendszerére vonatkozó, már említett 1999/1-es sürgősségi kormányrendelet. Azt a jogszabályt utólag többször is módosították, de ugyanakkor a mindenkori törvényhozók arról megfeledkeztek vagy figyelmen kívül hagyták, hogy időközben módosult az Alkotmány szövege is, s az abba belekerült újabb előírásokkal már nincs összhangban a szóban forgó sürgősségi kormányrendeletnek egyik-másik rendelkezése. (Az Alkotmányt egyébként a 2003/429-es felülvizsgálati törvénnyel módosították, s az aktualizált Alkotmány a Hivatalos Közlöny 2003. október 31-i számában jelent meg.) Az ostromállapot, illetve a szükségállapot szempontjából igen fontosnak bizonyult annak a 115-ös cikkelyébe bekerült ama (6)-os bekezdés, amely értelmében sürgősségi kormányrendeletet nem lehet elfogadni egyes esetekben, ezek között lévén az Alkotmányban előírt szabadságjogok, valamint az állam alapintézményei rendszere. Másképpen fogalmazva: amikor elfogadták az 1999/1-es sürgősségi kormányrendeletet, másképpen festett a kormány törvényhozási előjoga és másképpen fest ma. Következésképpen 2003. október 23-tól errefelé ezt a jogszabályt már nem lehetett módosítani és kiigazítani sürgősségi kormányrendelettel, hanem csak a parlament által elfogadott törvénnyel. Következésképpen a már említett, március 31-én megjelent módosító és kiegészítő jellegű sürgősségi kormányrendeletet, amely révén megemelkedtek a kiróható bírságok kvantumai is, teljes egészében alkotmányellenesnek minősítette az Alkotmánybíróság, lévén, hogy azt a kormány az Alkotmány 115-ös cikkelye 6-os bekezdése előírásainak az áthágásával hozta meg. Ha pedig eltörlik a jogszabályt, akkor értelemszerűen eltörlik a büntetéstételt is. Ugyanakkor alkotmányellenesnek bizonyul az 1999/1-es sürgősségi kormányrendelet ama 28-as szakasza, amely a büntetéstételekre vonatkozik, s amely szövegét átírták a 2020/34-es sürgősségi kormányrendelettel. Azaz megszűnt a bírságolás jogalapja, ilyenképpen pedig a szabálysértő majd nem lesz, nem lehet megbírságolható. (Egyébként, ha a büntetéstétel megemelésére egy parlament által elfogadott törvény értelmében került volna sor, akkor az alkotmányossági szempontból is rendjén lett volna.)

Mi lesz a bírságokkal?
Kétségtelen, hogy a büntetéstétel megemelésének megvolt a maga eredménye, de a kormány mindenképp túlzott, amikor 100 lejről 2000 lejre emelte a bírság minimális értékét, még akkor is, ha ezzel egyetértettek azok a tekintélyes szakorvosok, akik tagjai a különleges sürgősségi esetek országos bizottságának. (Dr. Raed Arafat belügyminisztériumi államtitkár például egy múlt csütörtöki interjújában épphogy nem „fájlalta”, hogy a bírságok kvantumai vissza fognak kerülni a március 31-e előtti értékszintekre.) Lehet ezen vitatkozni, de tény, hogy azok kvantuma európai viszonylatban az egyik legmagasabb volt, arról nem is beszélve, hogy annak idején azzal is számoltak, hogy Romániában tömeges megbetegedésre kerül sor, a megfertőzöttek száma naponta 1000–1500-zal is nőhet stb. A jobb félni, mint megijedni elv hazai viszonylatban is a jelek szerint oda vezetett, legalábbis eddig, hogy túllőttek a célon, és esetenként annak kárát látta maga az orvosi ellátás. Azon is el lehetett volna gondolkodni, s főleg másként cselekedni, hogy miként lépnek fel a szabálysértőkkel szemben, például másabb „megleckéztetési” eszközök révén. Ebben a kontextusban azt is kérdezhetnénk: a korlátozó intézkedések május 15-tel kezdődő fellazítása után kikerülve a képből, a több ezer lejes bírságolás lehetősége miként sikerülhet a távolságtartási, a gyülekezéstiltási és a mobilitást „beszűkítő” intézkedések, ajánlások betartatása?
Térjünk vissza az eddig kirótt szabálysértési bírságokra. Félhivatalos adatok szerint március 31-től május 7-ig több mint 300 000 személyt bírságoltak meg, a bírságok együttes értéke meghaladta a 130 millió eurót. (Ez az összeg egyébként nagyobb, mint a kormány által a koronavírus-járvány megelőzésére és leküzdésére eddigelé elköltött pénzösszeg.) Félhivatalos értesülések szerint annak csak egy jelentősnek nem nevezhető hányada folyt be az államkasszába. Ettől arrafelé pedig talán nem is igen fog befolyni. A szakjogászok véleménye megoszlik a tekintetben, hogy visszaigényelhetik-e és milyen eséllyel az általuk már befizetett bírságot a megbüntetett személyek, mert a befizetés ténye a szabálysértés elismerését és a pénzbírság „indokoltságát” bizonyítja. Azok esetében, akik nem fizették be, már bonyolultabb a helyzet, mert az időközben megjelent (pontosabban megjelenő) alkotmánybírósági döntésre lehet hivatkozni, mert ilyen esetekben a bíróságnak szem előtt kell tartani az elmarasztalt személyre nézve a kedvezőbb jogszabályozást, s következésképpen ítélet révén eltörölendő a büntetés. Ez viszont nem történik hivatalból, hanem a megbírságolt, azaz a sértett fél kell kérelmezze a területileg illetékes bíróságnál. (Amúgy úgy tudni, hogy ilyen jellegű típuskérést az érdekeltek rendelkezésére bocsát a bukaresti székhelyű Humanista Erő Pártja – PPU.) Hallani arról is, hogy eddigelé több mint 100 000 személy fordult jegyzőkönyvet megsemmisítő kéréssel a bíróságokhoz. Ez olyan panaszáradatot jelent, amivel a jelenlegi körülmények között a bírósági szervek nemigen tudnak egyhamar megbirkózni. Kiszivárogtak olyan értesülések is, hogy a szociáldemokrata párt egyes honatyái törvényjavaslat benyújtását latolgatják, amely révén eltörölnék a kiszabott bírságokat, ugyanakkor visszatérítenék a már befizetett pénzösszegeket. Ilyen jellegű jogszabályra hazai viszonylatban van példa, nevezetesen az egykori „regadó” visszatérítésére vonatkozóan. Ugyanakkor azt is kell tudni, hogy a jelenleg hatályos kivételes jogszabályozások értelmében a fellebbezési határidők csak a szükségállapot megszüntetésének időpontját követő 15 nap múltán jár le, tehát május 30-ig lehet – legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint – fellebbezést benyújtani.

Hecser Zoltán

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.