Nem nagy áldozat

120

„Nem szeretnék becslésekbe bocsátkozni, de…” – olvasható nem is ritkán világi és egyházi elöljárók, különböző események szervezőinek nyilatkozata. Az újságíró felteszi a kérdést, mert ez a dolga, hiszen az elvárások mindig is érdeklik az olvasót. A politikus, a polgármester, a rendezvény szervezője pedig akkor is válaszol, ha nem biztos magában, és fennáll a veszélye, hogy nagyon túlbecsül vagy nagyon alábecsül valamit. Határidőt, pénzösszeget, létszámot.
A közelmúlt néhány markáns példája: az egymilliós zarándoksereggel számoló, de „búcsúnyi” tömeget sem vonzó somlyói pápalátogatás, a létszámban messze alulmaradó júniusi 6-i úzvölgyi élőláncos tiltakozás, legutóbb pedig – tőlünk távolabb – az előzetesen 250 ezresre saccolt bukaresti diaszpóra-tüntetés, amelyre végül országszerte sem gyűlt össze 30 ezer ember sem.
Létszám szempontjából kicsit olyan ez a tömeg­rendezvény-szervezősdi, mint a klímaváltozás: korábban a valós érték közelebb állt a saccolthoz, újabban viszont a szélsőségek jelenségeivel találjuk szemben magunkat. És nyilvánvalóan közrejátszik ebben az elvárások felelőtlen szétkürtölése is, mert nyomást helyez a célközönség vállára. A túlzó becslések tömegnyomort, forgalmi dugót, lassú haladást sejtetnek, amely ha párosul a „mások úgyis ott lesznek” gondolattal, akkor borítékolható a kudarc. A pesszimista „jóslatok” sem jobbak, annyicska előnyük van, hogy több az esély a kellemes meglepetésre, mint az utólagos pofára esésre. Sportban gyakran láthatjuk: a felszabadultan játszó kis csapat el-elkapja a papírforma kényszerű szorításában játszó esélyesebbet.
Már csak másfél hét van hátra az úzvölgyi megemlékezés napjáig. A kezdeményezők némelyike még júliusban szétkürtölte: 10 ezer jelenlévővel számolnak. És mi, a sajtó kürtöltük tovább, mert ez nem olyan nyilatkozat, amit szokás elhallgatni. „Minden csíki polgármester hoz magával 500 embert, s megvan” – hangzott el két világi vezetőnk optimista hangvételű, egymás közti, de „kihallatszó” beszélgetéséből. Ha a 25 csíki polgármester elhoz 500-500 embert, az máris 12 500 fő, és még nem is számoltunk a távolabbról érkezőkkel. Nem tűnik ez kicsit elrugaszkodottnak? Számoltak „látnokaink” azzal, hogy több község esetében is ez a szám a lakosság negyedét teszi, és a helyszínre 45 személyes autóbusszal aligha lehet eljutni Csíkszentmárton felől? Remélhetőleg nem lesz újabb incidens, de még akár ezzel is számolni kell, és az is kérdés, hogy a június 6-i események mire késztetnek több embert: távolmaradásra vagy részvételre? De azt is megemlíthetjük, hogy munkanap lesz (és eddig egyetlen cégről, intézményről sem hallottam, amely „elengedné” alkalmazottait Úzvölgyébe), és ha tényleg 10 ezer embert akarunk ott látni 16 órától, akkor nem lesz elég 14 órakor elindulni.
Röviden: nem biztos, hogy érdemes becslésekbe bocsátkozni. Ez alkalommal tényleg nem. Nagyon sok a riasztó körülmény, nagyon sok kifogást lehet találni a távolmaradásra.
Ne kockáztassuk meg, hogy éppen a tömegvízióval ijesztjük el a tömeget! De győzzünk meg minél több embert, hogy az évnek ezen az egy napján igenis lépjen ki a komfortzónájából, vállalja a korai indulást és a kései hazaérkezést, vállalja a kényelmetlenséget, a bepótolandó munkanapot vagy az erre kiváltott szabadnapot. Vállalja a rizikót, hogy nemkívánatos személyekkel találhatja szemben magát, és vállalja mindezt azért, hogy egymás társaságában biztonságot teremtsünk a magunk számára!
Ne azért legyünk ott, hogy tényleg összejöjjön a 10 ezer, és ne azért maradjunk otthon, mert úgyis összejön a 10 ezer! Azért legyünk ott, mert tényleg nem nagy áldozat! Főleg azon katonák sorsának tükrében, akiknek a tiszteletére odamegyünk!

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek