Nem módosul, „csak” változik?

182

Nagy zűrzavart, éles szócsatát váltott ki az az állítólagos kormányzati szándék, miszerint ilyen vagy olyan módon, hozzányúlnának a II-es nyugdíjpillérhez, értve ez alatt egy azzal kapcsolatos új jogszabály meghozatalát. Immár jó hete tart a nyilatkozatháború, amelynek kiindulópontját tulajdonképpen a parlamenti kapcsolatokért felelős minisztérium hivatalos honlapján megjelent, de ennek ellenére egyes kormányzati és kormánypárti tisztségviselők által kétségbevont jogszabálytervezet jelentette. Mindezen összefüggésben utalnunk kell arra is, hogy a múlt csütörtöki kormányülésről kiadott közleményben feltüntettek egy jegyzéket a 2018-as esztendei törvényhozási programban szereplő, egy „nyilvánvaló tévedés” kiigazítására, azaz „kitörlésére” vonatkozóan. Igen fondorlatos ez a megfogalmazás, mert nincs tételesen utalás arra, hogy miben is áll az a „nyilvánvaló tévedés”. Nemcsak sejtjük, hanem tudjuk is: a szaktárca honlapján szereplő törvényhozási névjegyzékről lekerült az a vitatott jogszabálytervezet, s erről „tudósít” igen diszkréten a kormányülésről kiadott közlemény. Ezt úgy is felfoghatnánk, hogy a kormány mossa a kezét, és a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet. Lehet, hogy így van, de a lezárás csak ideig-óráig fog tartani, mert időközben egy újságírói kérdésre válaszolva Teodorovici pénzügyminiszter azt hangoztatta, hogy a II-es nyugdíjpillért illetően valóban létezik valamelyes szándék, de az június végére fog konkretizálódni, s addig nem kíván bővebben nyilatkozni. Nagyvonalakban hasonlóan nyilatkozott a kormánypárt elnöke is, aki a minap újólag azt nyomatékolta, hogy a II-es nyugdíjpillér nem fog eltűnni, de létezik egy olyan elképzelés, miszerint egy majdani jogszabály értelmében az érintett személyekre bízzák a döntés jogát, nevezetesen azt, hogy akar-e vagy nem hozzájárulni a privát ügykezelésben lévő nyugdíjrendszerhez. A múlt szerdán újólag nyilatkozott a szenátus elnöke, Călin Popescu Tăriceanu is, aki újólag azt nyomatékolta, hogy az nem fog megszűnni, de hozzáfűzte azt is, hogy egyes parlamenti ellenzéki pártok tudatosan félrevezetik az állampolgárokat. Azonban még mondott valamit: „Az állam nem tekinthet teljesen el attól, hogy mi történik azoknak az állampolgároknak a pénzével, amelyek átutalódtak a II-es nyugdíjpillérbe. Ez engem is foglalkoztat. Milyen értelemben? Világos képet kell alkotnunk arról, hogy a II-es pillérbe helyezett pénzeknek milyen is a hozadéka, látnunk kell, hogy mi történik a II-es pillérbe befektetett pénzekkel, azok hova is kerülnek el és milyen hatást gyakorolnak a gazdaságra. Ez az, amely indokolttá tesz egy megfelelő elemzést, de semmiképpen sem jelentheti a II-es pillér megszüntetését. Ez rendjén is lenne, de a kormánypártnak, illetve a kormánykoalíció egyes vezetőinek miért jelent most tizenegy év múltán problémát, gondot a II-es pillér, illetve az abba befektetett pénzek sorsa, olyan körülmények között, amikor köztudott, hogy azokat az alapkezelők megfelelő módon kamatoztatják, nincsenek problémák a hozamokkal, lévén, hogy azok mindig is meghaladták a banki kamatok szintjeit. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy közvetett módon a II-es pillérbe befektetett pénzek jelentős hányada révén finanszírozódik az állami költségvetés, nevezetesen a felvett kölcsönök, illetve az állami értékpapírok megvásárlása révén.
Visszatérve arra az elképzelésre, miszerint opcionálissá tennék a II-es pillér rendszerét, az akár annak a vesztéhez is vezethet. Igen, mert esetleg ez egy olyan eljárást jelentene, amely attól eltérítené az érintett adófizetőket, illetve alkalmazottakat. Például ha arról kellene nyilatkozni, hogy az az adott személy továbbra is hozzájárulni kíván a II-es pillérhez, az rossz előérzetet válthat ki, és esetleg az illető nem fog nyilatkozni, ami azt jelentené, hogy hallgatólagosan egyetért a II-es pillérből való „kivonulásával”. Ha viszont a kérdés úgy tevődne fel, hogy kizárólag a nyugdíjpénztárhoz való befizetés, illetve hozzájárulás mellett akar maradni, akkor bizonyára ilyen nyilatkozatot kevesebben nyújtanának be. A szociológusok egyébként nagyon jól tudják, hogy nem mindegy valamivel hallgatólagosan egyetérteni, vagy nyilatkozni az egyik vagy a másik alternatíva elfogadásáról. Abban a bizonyos jogszabálytervezetben arról is olvashattunk, hogy a munkáltatók számára kötelezővé tennék fix összeg befizetését a nyugdíjalapba minden egyes alkalmazottjára vonatkozóan. Ezek szerint a rendszer megreformálása ürügyén becsempésznének egy újabb adóterhet, amelyet a munkaadókra hárítanának. Tény ami tény: valami ráterelhette újólag a kormányzat figyelmét a II-es nyugdíjpillérre, s ilyen összefüggésben megemlíthetjük azt is, hogy a múlt esztendőben is bekövetkezett egy nagyvonalakban hasonló történés, s akkor igen hirtelen megtörtént a felelősségre vonás, nevezetesen az, hogy súlyos büntetést rótt ki a pénzügyi felügyeleti hatóság az egyik alapkezelő vezérigazgatójára. (Az más ügy, hogy ebben a szankcionálásban a Capital gazdasági hetilap minap megjelent oknyomozó riportja szerint megvolt a maga szerepe a „felülről érkező” utasításoknak is.) A mostani történéseknek van egy nemkívánatos hozadéka is: a kialakult zűrzavaros helyzet éreztette kedvezőtlen hatását a pénzpiacon is, s maga a pénzügyminiszter is elismerte a múlt csütörtökön, hogy az államnak a kölcsönfelvétellel kapcsolatos kiadásai az utóbbi napokban megemelkedtek.
Végezetül, ha azt a „keresztrejtvényt” próbálnánk megfejteni, amelyet a minap fogalmazott meg Liviu Dragnea, csak azt mondanánk: nem módosul semmi, „csak” megváltozik.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.