Négy fal között

16

Fel kell készülnünk arra, hogy az elkövetkező néhány hetet otthonainkban töltjük – már jó ideje tudjuk ezt, hiszen a járvány lassításának, megszüntetésének ez lenne az egyetlen hatékony eszköze. Felfogom és elfogadom a tényt, mégis amikor gyakorlatba kell ültetnem, akkor döbbenek rá igazán, mit is jelent valójában az, hogy nem hagyom el az otthonomat. Elsősorban lemondást feltételez nagyon sok olyan dologról, amelyet eddig megtehettem, másodsorban azt, hogy valóban hazaérkezem. Elkezdek sokkal többet foglalkozni a családommal. Kitakarítok minden olyan zugot, amellyel a rohanó hétköznapokban nem volt időm törődni – lehet ezt külső-belső zugokra is érteni… A ránk szabadult rengeteg idő megérteti velünk, hogy mennyire elpazaroljuk azt felesleges dolgokra, pótcselekvésekre, és mennyire nem tudjuk értékelni a pillanatot. Egy kedves interjúalanyom mondta a minap, hogy „bármikor beszélhetünk, rengeteg időm van” – egy-két héttel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottuk, hogy valaki ilyen kijelentést tegyen, s ma mosolyogva fogadjuk, hogy tudunk beszélgetni hosszú ideig a modern technikának hála. Sok újdonságot hoz ez a rendkívüli helyzet, amelyek nem biztos, hogy jók, de legalább gondolkodásra késztetnek, és lehetőséget adnak arra, hogy idővel a rendes kerékvágásba visszatérve jobban, helyesebben döntsünk. A világháló szerepe még jobban felértékelődött az elszigeteltségben, hiszen így tartjuk a kapcsolatot távol lévő szeretteinkkel, munkatársainkkal, így tanulunk a gyerekekkel, próbálunk kulturális és szórakoztató tartalmakhoz jutni. Egy csendes este felfedeztem, hogy kedvenc zenekarom élőben koncertezik egy stúdióteremben, így juttatva élményhez a rajongóit. A koncert végén elmaradt a taps, a hangos „vissza-vissza” kiáltások, helyette rengeteg üzenet ment a zenészeknek, megköszönve, hogy ilyen sajátos módon is „találkoznak” a közönséggel. Az élmény korántsem ugyanaz, mint élőben, de az érzés, hogy nem vagyunk egyedül és mindannyiunk közös álma, hogy visszatérhessünk az életszagú valóságba, közös. Addig is segítsünk, ha tudunk, azoknak, akiknek szükségük van rá, törődjünk sokat a családtagjainkkal és pihenjük ki a fáradalmainkat. Szükségünk lesz az erőnkre az újrakezdéshez.

Boncina-Székely Szidónia

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek