Ne szóljunk senkinek

Egy szuszra

35

Előbb rókák jönnek a hegy felől, de lehet, mindig ugyanaz, de milyen is a jó tanács, felszólíttatja a völgyieket, szárnyasaira mindenki vigyázzon, ilyen a túlélés ösztöne, szóval a hirdető a hegyoldali haranglábnál kiabál, nem tudom, miért, egyik kezét a fülére helyezi, s lám, van, aki hurokkal száll szembe a rókával, mert aggasztóan sokszor jön, nyulánkozik , mondják, hogy ásít is, bár nem tudom, ha a róka tud ásítani, a hurkos leskelődik hosszasan, odáig menően, hogy a rókának neve lesz, mégpedig: Bandita, s merthogy Bandita a hurkot röhögve kikerüli, mondjuk a hurkosnak, komám, ezt flottul leszívtad, a hurkos nem adja fel, inkább lesben áll és naphosszat gukkerez, nézi a gyepűt, nem tudom, mit lát, távolabb fenyvest, felhőt, erdőtolvajt, magányos gyalogost, értsd: ciheresből külön-külön hazalopakodó szerelmest, lepkevadászt és csirkefogót, úgy értve, a gyepűben rókát mozogni, nem tudom, ha egyáltalán beleesünk a gukker látkörébe, mert akkor a hurkos láthatja arcunkat, ami a rókáénál is fanyalgóbb, mert bizony a róka is fanyalog, ha teljesen értelmetlenül szalad jó köröket az ól körül, nos ha benne vagyunk a gukkerbe, úgy érzem, mintha a nyakunk kerülne hurokba, de hát ilyen a természet egyenlőtlen játéka, hanem éppen Kálmánnal iszunk egy-egy fél Unikumot, készül valami végeérhetetlen sztoriba kezdeni, mert milyen a már csak emlékeiből élő nyugdíjas milicista, na jó, elegánsabban fogalmazva: milyen is egy vidékre költöző nyugalmazott alezredes, akinek a kisujját sem kell mozdítani, emlékeiből flottul megél, hát még a nyugdíja, nem is jó róla beszélni, mármint a pénzről, mert minek, és akkor kezd kiabálni a völgy, lehet, a harangot, a falu harangját is félrevernék, ha nem lenne repedt, csakhogy régen meg van repedve a harang, a harangláb műemlék; kiabálják, hogy medve van, az ember egy fél Unikumot sem nyelhet le nyugodtan, ha medve van, akkor medve van, lennie kell medvének itt a havason, majdnem havason, mondjam úgy, hegy alatt, bejönnek az istenadták, tátott szájjal nézzük a galléros medvéket, azt mondja Kálmán, ha gallérjuk van, akkor kanadai medvéknek kell lenniük, az is lehet, hogy nem egészen kanadai, hanem kanadai–román keverék, honnan szedi, nem tudom, gyertek, csak gyertek, mondják a völgyi férfiak, mert ha jönni merészeltek, vesszük a vasvillát, többen is a hegynek rohannak, de látván, hogy a medvék nem mozdulnak, félútról szépen visszajönnek, ekkor történik valami hihetetlen, egy sárga kutya, bizonyos Lázár Pista patkányfogó kuvasza áll elébük, ki hinné, a medvék darabig megtorpannak, lengetik a pincsinek nagy busa fejüket, még szép, hogy gazdája fejőstehénért nem adná, nem is kutya az, mondja Kálmán nyugalmazott milicista, aki megint csak állandóan gukkerez, hanem mi, kérdezem, egy ordináré róka, mondja a jó Kálmán, meghagyja, erről ne szóljak senkinek.

Lokodi Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek