Nagyon fontos a kisebbségi identitás megőrzése

beszélgetés Laczikó Enikővel, Az Etnikumközi Kapcsolatok Hi­vatalának államtitkárával

250

Az Etnikumközi Kapcsolatok Hi­vatalának RMDSZ-es államtitkárával, Laczikó Enikővel beszélgettünk a kisebbségi hivatal működéséről, költségvetésről, támogatásokról, az országban élő kisebbségekről, az Úzvölgyéről.

Fotó: Nagyálmos Ildikó

– Mióta és milyen formában működik az intézményük?

– A Nemzetközi Kapcsolatok Hivatala 1997-ben alakult, jelenlegi formájában pedig 2005 óta létezik, amikor egy kormányhatározattal a kormányfő politikai alárendeltségébe, illetve a Kormányfőtitkárság adminisztratív alárendeltségébe helyezték a hivatalt. Az intézménynek nincs jogi személyisége. Van egy államtitkára, két helyettes államtitkára, illetve három alosztálya.

– Mivel foglalkoznak a szakosztályok?

– A jogi osztály a szerződések láttamozásával is foglalkozik, fő tevékenysége a jogok nyomon követése, törvénykezdeményezések kidolgozása, véleményezések összeállítása, de a legfőbb tevékenységünk az, hogy a nemzetközi egyezményekre odafigyeljünk. Az úgynevezett gazdasági osztályunk a parlamenti képviseletet ellátó kisebbségi szervezetek állami támogatásával foglalkozik. Ezek a források a hivatalon keresztül kerülnek a kisebbségi szervezetekhez, tulajdonképpen ők osztják el maguk között, illetve pontosan meghatározott az is, hogy mire költhetik el. Az osztály ezt a pénzt az igénylések alapján továbbítja a kormánynak, a kormány utalja ki a pénzt, ezt követően a hivatalunk monitorozza, hogy a kormányhatározat szerint költötték-e el. Fontos hangsúlyoznom, hogy nem vagyunk pénzügyi ellenőrző szerv, kizárólag a szervezetek jelentése alapján követjük a források útját. A harmadik alosztályunk a programokkal, projektekkel foglalkozik. Fő tevékenysége a hivatal kezdeményezéseinek előterjesztése, ennek a lebonyolításában mindenki részt vesz, ugyanakkor nagy felelőssége van a jelentések kidolgozásban.

– Mekkora költségvetésből gazdálkodnak?

– Az idei éves költségvetési évben 5 millió lej áll rendelkezésünkre, amiből 3 milliót visszatérítendő finanszírozásra szánunk, ez általában az igények negyedét sem fedi. Nagyon sokan fordulnak hozzánk. A maradék 2 milliót saját programokra fordítjuk.

– A pénzeket fejkvóta alapján osztják ki kisebbségi szervezeteknek?

– A kormány nem szól bele, hogyan osszák el, ezt kisebbségi szervezetek saját kritériumai szerint döntik el a Kisebbségi Tanácsban.

– Milyen jellegű pályázatokról van szó?

– Ez közvetlen támogatás. Majdnem mindenre használhatják, a törvény keretein belül. Személyzeti költségekre, az ingatlanokkal kapcsolatos költségekre, rendezvényekre, szerzői jogokra, befektetésekre, de mindenképp kapcsolódnia kell a szervezethez, a kisebbségeket illető tevékenységekhez.

– Hány kisebbség él ma Románia területén?

– Húsz őshonos nemzeti kisebbség él Romániában, a legnépesebbek a magyarok, a romák, az ukránok, a németek, a lipovánok, a törökök, a tatárok, a szerbek, a szlovákok – ők 10 ezer főnél népesebbek a 2011-es népszámlálás szerint . Az egyetlen kisebbség, amely jelenleg nem rendelkezik parlamenti képviselettel, az a tatár. Ezért ők nem részesülnek pénzügyi támogatásban. A statisztikák szerint legalább harmincezren vannak. A tatár nyelv védett, az UNESCO listáján is szerepel, veszélyeztetett nyelvként, nálunk csak opcionálisan tanítják, jelenleg 32 diák tanulja. Amíg a szervezet kapott támogatást, addig hétvégi iskolát is működtetett.

– Ők hogyan estek ki a parlamentből?

– A választási törvény szabályozza, hogyan vehet részt egy kisebbségi szervezet a választáson, előírja, hogy azok, akik benne voltak 2016-ig, milyen feltételeknek kell megfelelniük, és minek kell eleget tenniük az újaknak. Ha a központi választási iroda elfogadta a jelölést, az adott szervezet indulhat a választásokon. És ha nem is éri el a törvény által előírt küszöböt, jogosult egy képviselői helyre, de ehhez a Központi Választási Irodának el kell fogadnia a jelölést. Különböző okok miatt, a KVI úgy döntött, hogy a tatárok szervezete nem teljesíti a törvény által előírt feltételeket, így ők nem indulhattak a választásokon. A pénzek folyósítását viszont a parlamenti részvételhez kötik. Csak az kaphat pénzt, akinek képviselete van a parlamentben. Hozzánk ellenben bárki pályázhat. Tavaly a tatár közösség például egy havilapra is pályázott… Idén július 15-e után kezdhetjük el a projektek finanszírozását.

– Ezek egyetlen évre szólnak?

– Igen, a pénzügyi folyamatoknak le kell zárulniuk november végéig. Nekünk sokkal könnyebb, ha valaki pályázik, mert nem nekünk kell lebonyolítanunk a közbeszerzést. Minden egyes közbeszerzésre, összegtől függetlenül, hatalmas dokumentációt kell összeállítani, ami rengeteg munkaerőt igényel. Kommunikálunk minderről a honlapunkon és Facebook-oldalunkon is, több nyelven, próbáljuk a kisebbségek nyelvén is megfogalmazni az üzeneteinket. Ennek nagyon örülnek azok, akikkel együttműködünk.

– Tavaly, a centenáriumi évben milyen rendezvények voltak?

– Volt egy nagy projektünk. Arra kértük a kisebbségi szervezeteket, hogy küldjenek olyan szavakat, amelyeket a román nyelvbe a kisebbségi nyelvből vettek át, illetve olyan személyiségeket, akik az elmúlt 100 évben hozzájárultak Románia fejlődéséhez. A többség például nem tudta, hogy Ana Aslan örmény, nem pedig román… Kértünk arra is javaslatot, nevesítést, hogy a kortárs személyiségek közül ki alkalmas a „sokszínűség nagykövete” címre.

– Sikerült kivinni a köztudatba, a román sajtóban népszerűsíteni?

– A román közszolgálati televízió és rádió rendszeresen sugározta. Egy-egy személyiségről 2-3 perces kis riportokat készítettek. A sajtó egy bizonyos része azzal volt elfoglalva: hogyhogy erre semmi pénzt nem költöttünk?! Hát így: megoldottuk belső humánerőforrással. Az volt a tervünk, hogy száz szimbolikus személyiséget népszerűsítsünk. Olyan javaslatok is voltak, amelyeknek közük nem volt a centenáriumhoz, de nagyon fontosak voltak az adott kisebbségnek.

– A hivatal munkatársai a kisebbség soraiból kerülnek ki?

– Vannak kisebbségiek is, de nem ez a kritérium, alkalmazottaink zöme köztisztviselő. De a munkatársaink között van lipován, német, tatár és magyar, illetve román is.

– Mi a személyes véleménye az Úzvölgyében történtekről?

– Amikor megtörtént az incidens, próbáltunk pozitívabb üzenettel előrukkolni, mi voltunk az egyetlen intézmény, amely még aznap reagált, hogy el szeretnénk kerülni minden további konfliktust. Amúgy nincs hatáskörünk sem a konfliktus megelőzésben, sem a megoldásában. Nehéz kérdés ez, és remélem, hogy megoldódik, közös nevezőre jutnak a felek, remélem, hogy a két érintett állam, Románia és Magyarország, nem úgy tárgyal majd, hogy kihagyja belőle a magyar kisebbséget. Abból, amit láttam és olvastam, nem nagyon biztató, ami ott történt. Amúgy is ellenséges a hangulat, más kisebbségi közösségek is jelezték ezt, bár nyilvánosan sokan nem vállalják fel. Azonban az, ami az Úzvölgyében történt, ellentétes mindennel, amit ez a hivatal képvisel.

– A többség mennyire nyitott az üzeneteikre?

– Az igazság az, hogy a mi üzeneteinkre nem nagyon fogékonyak, többségüket talán nem is érdekli. Az identitásában erős ember a másikat nem szekálja. Mindazonáltal mi dolgozunk, és kifejezetten jólesik, amikor viszontlátom a tevékenységeinket különböző jelentésekben, de ez persze nem elég, közel sem elég. Mégiscsak az ország lakosságának 10 százalékával kell foglalkoznunk, de úgy, hogy a másik 90-et is meg kell szólítanunk, ehhez azonban nem egy ilyen jellegű hivatal kell. Persze, megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni a létező keretekből. Nagyon örülünk, hogy a kortárs művészetek terén egyre több jó projektünk van, és a sokszínűség üzenetét meg tudjuk fogalmazni kifelé is. 2016-ban szerveztük meg az első interetnikus tábort Nagyenyeden 34 kisebbségi művész részvételével, akik mind az összes hazai etnikumot képviselik, 2017–18-ban már eljutottunk az ott készült munkákkal Genfbe, Brüsszelbe és New Yorkba is.

– Kapcsolatban állnak más országok hasonló hivatalaival?

– Számos együttműködési lehetőségünk van hasonló intézményekkel a Duna-stratégia keretében is: 2014-ben javasoltuk, hogy a Duna-menti identitásról könyvet publikáljunk. Muzeográfusokat, etnográfusokat, újságírókat vontunk be ebbe a munkába, ami azóta is zajlik, bejárják Románia valamennyi régióját a kisebbségek és sokszínűség vonatkozásában, sajtóanyagok készülnek az utazás nyomán. Nemrég volt a Duna Stratégia Fórum, amelyen első alkalommal sikerült megszervezni erről egy beszélgetést, itt a bukaresti parlamentben, az eseményen a Duna-stratégia mind a 14 országa részt vett. Ott nem a kisebbségi jogokon volt a hangsúly, hanem azon, hogy mennyire fontos az identitás megőrzése ezekben az országokban, hogyan lehet ezt elérni, mire kell összpontosítani.

– Elképzelhető, hogy a jövőben esetleg növeljék a hivatal hatáskörét?

– Nem hiszem, hogy erre sor kerülne. Mi tulajdonképpen azt szeretnénk, ha az intézményi struktúra hatékonyabb lehetne, hogy végezni tudjuk azokat a teendőket, amikkel megbíztak.

– A magyar kisebbség után kik azok, akik a hivatalhoz fordulnak, pályáznak?

– A romák például nagyon szépen kidolgozott pályázatokat küldenek be. Tavaly a roma holokausztról támogattunk egy kiadványt. A németek közül a bánsági, illetve a szatmári közösség is szokott pályázni. Tavaly például magyar anyanyelvű örmények is pályáztak, aminek nagyon örültem. A szerbek, a tatárok, olaszok és görögök is rendszeresen nyújtanak be pályázatot.

Nagyálmos Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek