Nagyokat kacagtunk a temetésen

Farsang Alsósófalván

638

Jót harapott egyet még a tél a temetési menetbe, de remélhetőleg az utolsókat rúgta tegnap reggel az alsósófalvi utcákon, ahol azért gyűlt össze a falu apraja-nagyja, hogy tudtára adják: elég volt, mennie kell!

Illyés idén sem járt jobban, mint tavaly. És mi sem nevettünk kevesebbet Fotók: Nagyálmos Ildikó

Évtizedes hagyományt élnek meg évről évre az alsósófalviak: hamvazószerdán farsangtemetésre hívják össze nemcsak a falu lakóit, hanem mindenkit, akit érdekel a település legvidámabb hagyománya. Előtte való este, húshagyókedden viszont minden évben megtartják a maszkurabált, ahol jelmezekben mulatják végig az éjszakát.
Reggel ugyan fáradtan, mámorosan, de annál jobb kedvvel járják be a falu utcáit, ahol a főszerep Illyésé, a szalmabábué, a jó férjé és szomszédé, aki ugyan italos, de jó ember volt. Ezért kellőképpen meg is siratják, s a hosszú, órákig tartó felvonulás végén pedig elégetik a falu központjában, majd a kultúrházban „eltorozzák”, azaz megülik a tort.
Ez a farsang farka is egyben, innen kezdődik a böjti időszak. A felvonulás és nagy csinnadratta közepette a zenészek csárdást és szökőt húznak, a helyiek körbetáncolják a szalmabábut és táncba hívják a bámészkodókat is. A tánc után a szereplőket főtt pityókával, pánkóval, csörögével, főtt kukoricával, puliszkával, savanyú káposztával, kakassal, süteménnyel, borral és pálinkával kínálják meg.

Ennyire vidám és humoros esemény nemigen van a vidékünkön, s bár mintha idén rövidebb lett volna a temetési menet, nem csüggednek a helyiek: öreg és fiatal, mindenki belead apait,-anyait. Az asszonyok és a férfiak díszletekkel, jelmezekkel készülnek sok portán, a szomszédokkal összefogva készítik az ilyenkor szokásos harapnivalót és forró teát, töltik a bort, pálinkát. Éhesen még senki nem ment haza Alsósófalváról.
A helybéliek ragaszkodnak a hagyományokhoz, ezért arra is adnak, hogy milyen edényben tálalják a harapnivalót: dagasztóteknőből kell kínálgatni a pánkót, zsíros kenyeret. Igaz, kissé szúette a teknő, ezért kibélelték zsírpapírral – mutatja Kacsó Anna.

– Édesanyám a kezdetektől részt vett a farsangtemetésen, aztán én is követtem, engem a lányom, s őt az unokám. A múlt rendszerben betiltották, de amint felszabadultunk, az volt az első, hogy megszervezzük. A fogadópontoknál – ennek a száma minden évben változik – az idősebbek kínálgatják a vendégeket, a fiatalok pedig vonulnak a csapattal és ők gondoskodnak a műsorról. A faluban mindenkinek meg kell tanulni a sófalvi nótákat, ez a mi hagyományunk – mondja.


Sok minden változik, de egy dolog nem: ha hamvazószerda, akkor Alsósófalván farsangtemetés. Érdemes elmenni legalább egyszer, hiszen ilyen jó hangulatot ritkán tapasztalunk, és garantáljuk: a kacagástól szem nem marad szárazon!

Nagyálmos Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek