Nagykorúvá lett a találkozás ünnepe

43

Az unitárius vallás megalapításának 448. évfordulóján Orbán Balázs földjén 18. alkalommal gyűlt össze Dávid Ferenc népe, hogy hitét megerősítse, együtt adjon hálát az egy Istennek.

Népes közönség követte figyelemmel a Szejkefürdői Unitárius Találkozó eseményeit. Aktív részvétel Fotók: Barcsa István
Népes közönség követte figyelemmel a Szejkefürdői Unitárius Találkozó eseményeit. Aktív részvétel Fotók: Barcsa István

A szeretet a világ éltető lelke – az egyházalapító Dávid Ferenc örökérvényű gondolata volt a mottója az augusztus 13-i Szejkefürdői Unitárius Találkozónak. A legnagyobb székely, Orbán Balázs egykori birtokára 18. alkalommal hívta össze augusztus második szombatján híveit a Magyar Unitárius Egyház. Határon innen és túlról, de még az Újvilágból is érkeztek zarándokok az ünnepre – több százan sereglettek össze, hogy hálát adjanak az ünnepért, és hitben megerősödve merítsenek erőt a hétköznapokhoz.

A szándék célba talált
Az istentiszteletet az ünnepélyes zászlóátadás előzte meg. A nemzeti színű lobogót a homoródalmási hagyományőrző lovasok a rezesbanda kíséretében hordozták körbe a domboldalon.
Az ünneplőket és a találkozót jelenlétükkel megtisztelő egyházfőket, közéleti személyiségeket az esemény kezdeményezője, főszervezője, házigazdája, a Székelyudvarhelyi Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkipásztora, Nt. Kedei Mózes köszöntötte. Beszédének nyitányaként arra kérte a jelenlevőket: egyperces néma főhajtással tisztelegjenek az augusztus elsején elhunyt, a találkozó napján örök nyugalomba helyezett Anna román királyné emléke előtt.
A lelkész üdvözölte lelkésztársait, a találkozót személyes jelenlétével megtisztelő Jakab Istvánt, a Magyar Országgyűlés alelnökét, valamint Székelyudvarhely polgármesterét és alpolgármesterét, Gálfi Árpádot és Orbán Árpádot.
Nt. Kedei Mózes felelevenítette a keblitanács javaslatával és az egyházi főhatóság beleegyezésével 1999. augusztus 14-én első alkalommal megszervezett unitárius találkozó történetét, mondván, ma is benne él „az indulásnak, szervezésnek boldog izgalma.”
– Visszanézve a megtett útra, és felidézve a találkozók sorát, örömmel mondhatjuk, hogy szándékunk célba talált. A találkozók erősítették közösségünkben a nemzeti és vallási öntudatot – mondta a lelkész, hozzátéve, hogy a kezdetekre a szabadtéri színpad mellett álló Unitáriusok kopjafája emlékeztet, de mementó az Orbán Balázs síremlékéhez vezető kapusorban a millennium évében, 2000-ben felavatott székely kapu is. – Egyház- és nemzetszolgálatom fénypontját képezik a szejkei találkozók – fogalmazott Kedei Mózes.
Közölte: jövőben már nem ő lesz a házigazdák képviselője, de bízik abban, hogy utódja is örömmel és szeretettel viseli gondját az eseménynek.

Ember emberrel, égi a földivel
– Köszönöm Székelyud­var­hely­nek, hogy ezt a nagyszerű kezdeményezést, aminek a gyökere visszanyúlik még a második világháború időben jólélekkel és bátor szívvel felújították – köszöntőjét a szervezők iránti tiszteletét kifejezve indította a Magyar Unitárius egyház püspöke, Ft. Bálint Benczédi Ferenc.
Hangsúlyozta, az unitáriusok találkozójának helyszíne testi és lelki erőt adó szent hely, ahol az égi és a földi világ találkozik, és amely mindenkor megállásra és egyben továbbindulásra késztet.
– Együtt imádkozunk ezen a domboldalon és zsoltárt énekelünk, hogy jobban meg tudjuk tapasztalni a két világ, a látható és a láthatatlan, az anyagi és a szellemi világ metszésében rejtőző isteni erőt. Ennek az erőnek a megtapasztalása, ezzel az erővel való feltöltődési vágy hoz bennünket össze évről évre, hogy együtt, közösen tegyünk vallomást, hogy mi együvé tartozunk – fogalmazta meg az egymástól földrajzilag távol, de hitük révén mégis közel élő unitáriusok találkozójának lényegét a püspök.
Kifejtette: a találkozó is megerősítése annak, hogy imádkozni nem csak a templomok hűvös falai között lehet, „hanem mindenütt és minden téren, mert a vallás, az Istenben való hit nem kellék, nem díszlet, hanem eleven és élő valóság”. A szejkefürdői találkozó örömteli esemény, alkalmat és lehetőséget ad arra, hogy az ember emberrel, ember Istennel találkozzon, megerősíti a kapcsolatokat, az egymásra való odafigyelést, és arra tanít, hogy az egyéni vágyak csak akkor visznek igazán előre, ha azok nem a személyes ambíciókat szolgálják, hanem egybesimulnak a közösségével – figyelmeztette a jelenlevőket a püspök. Beszédét áldással és a közismert szentének utolsó soraival zárta: „Virágozzék szent vallásunk, lelki testi szabadságunk, nekünk drága kisegyházunk!”
Jelentős a Szejkefürdői Unitárius Találkozó, amiképpen fontosak az anyavárosnak a határ- és értékőrző kis települések is, amelyeket közös kötelesség megtartani, hogy „ne adódjanak el, ne adódjanak fel” – a székelyudvarhelyi önkormányzat nevében Orbán Árpád alpolgármester rövid, de tartalmas beszédben méltatta az eseményt és az egyházi, világi vezetők, a civil társadalom közös feladatát, küldetését is megfogalmazta.
– Két lehetséges utunk van: megerősödni és gyarapodni, vagy feladni és elvándorolni. Ez a közösség Isten segítségével csak a megerősödést és a gyarapodást szolgálhatja. Ezért hívjuk cselekvésre az elkötelezett lelkészeinket, hisz mi nem csak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg – jelentette ki az alpolgármester.

Udv_szejke unitarius talalkozo1_Barcsa Istvan
Hitük őrzésére kérték fel a találkozó résztvevőit

„Ti vagytok a föld sója”
Máté evangéliuma 5. része 13. és 14. versének sorait választotta ünnepi igehirdetésének vezérfonalául Szabó Előd ürmösi lelkész.
Személyes vallomással, az istentiszteletre készülődés közepette akaratlanul is vissza-visszatérő világi ének ébresztette gondolatsor kibontásával indította beszédét. Mint mondta, a népszerű sláger, bár nem zsoltár, mégis szinte pontosan megfogalmazta azt az üzenetet, amit jelképes útravalóként kívánt átadni a szabadtéri istentiszteletet hallgató gyülekezetnek.
„Annyi mindent kéne még elmondanom, / de ha nem teszem, talán nem is lesz rá alkalom / Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk, / S mint a régi jó barátok, egyet mondunk és egyet gondolunk” – idézte a modern ének négy sorát a lelkész, aki arra is választ adott, hogy miért találta ezt az alkalomhoz illőnek.
– Milyen jó, hogy itt vagyunk! Milyen jó, hogy jó barátokként köszönthetjük egymást, és milyen jó az, hogy bár a mi közösségeink, a mi társadalmunk nagyon sokfelé van szabdalva és darabolva, mégis néha arra ébredünk rá, egymás szemébe nézve egy-egy ilyen találkozás alkalmával, hogy tudunk egyet mondani, és még gondolni is tudunk ugyanarra. Talán az egyetlen hiányérzetem, amiért majdnem zsoltár ez az idézet, mert úgy érzem ma, hogy a sokféle elválasztófal ellenére tudunk egy dologért együtt imádkozni is – fogalmazott a lelkipásztor.
Másfelől az idézett sorok azért passzolnak, mert arról a jelen időről, az itt és most jelentőségéről szólnak, amelyeket Jézus örökérvényű, mindig a jelennek és a jelenlevőknek intézett tanításainak centrumában álltak.
A lelkész arra hívta fel a figyelmet: a múltat, a gyökereket ismerni kell, de nem szabad feledni, hogy lombot csak a jelen hajt és gyümölcsöt is az terem. Hinni kell, hogy az Istennek üzenete van, terve van velünk, és az, hogy megmarad-e a hitközösség vagy véglegesen elsüllyed, a híveken múlik.
– Van olyan üzenet, amelyet sóként mi kell a világba belevigyünk, van olyan ragyogó üzenet, amelyet a világba mi kell fényként és világosságként szórjunk. Erre képesek vagyunk, ezt helyettünk senki más nem fogja és nem tudja megcselekedni – mondta a szónok, hozzáfűzve: – Mit szeretném, ha magunkkal vinnénk a mai találkozásból, hogy a mi magyar unitárius közösségünknek a pusztulása vagy megmaradása nem történelmi folyamatok külső hatalmától, nem a számadatok parancsoló szavától függ, nem a hátunk mögött összesúgó, az ellenünk összeesküvő titokzatos másoknak lesz a hatalma, hanem egyedül mi fogunk erről dönteni. Itt és most fogunk erről dönteni.
Mint mondta, ha elsüllyedünk, „azért fog megtörténni, mert lemondunk az üzenetről, beleolvadunk a környezetbe, mert nem merjük felvállalni saját arcunkat, azt, amit egyet gondolunk és egyet mondunk”.
– Én hiszem azt, hogy Istennek van velünk terve – hangsúlyozta.
– Hiszem azt, hogy mi vagyunk a só, és csak mi adhatunk olyan ízt a világnak, mint amilyenről Jézus beszél Isten országában. Hiszem azt, hogyha erről lemondunk, olyanok leszünk, mint az ízét vesztett só, és hiszem azt, hogy olyanok leszünk, mint a fényt nem adó fényforrás – fogalmazott Szabó Előd.
Zárszavában arra biztatta a hitgyülekezetet, hogy a találkozó után, a mindennapokban is őrizzék meg hitüket, szeretettel és türelemmel forduljanak egymáshoz, a befogadás erejével nyújtsanak kezet embertársainak. Legyenek, ahogy az istentisztelethez választott evangéliumi alapgondolat is hirdeti, mindig és minden körülmények közt az életnek ízet adó sója, a hit fényt sugárzó világossága.
Az istentiszteletet úrvacsoraosztás követte. A domboldalon felállított hat sátorban a kenyeret és bort a találkozó társszervezője, a Maros Megyei Unitárius Egyházkör szolgáltatta és az egyházközség lelkészei osztották a híveknek.
A 18. Szejkefürdői Unitárius találkozót Orbán Balázs sírjának megkoszorúzása és a Maros megyei egyházközségek kulturális műsora tette még emlékezetesebbé.

Lázár Emese

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.