Nagy Imre Párizsi Világkiállítás, 1937

214

Vasárnap zárul a Csíki Székely Múzeum idei nagyszabású festészeti kiállítása: az Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik címet viselő látványos tárlat, amely a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a Csíki Székely Múzeum közötti hagyományosan jó szakmai együttműködés keretében valósult meg Szücs György művészettörténész rendezésében. Ma zárjuk a kiállítás műtárgyait bemutató sorozatunkat.

Akvarell, papír, 500 × 350 mm, j. k. l.: Nagy Imre 1937 Paris máj 20
Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, ltsz.: 1188

Nagy Imre képi jegyzetein legalább annyira fontos a munkások karakterének, mozgásának megjelenítése, mint az épületek részletei, s valószínűleg inkább határidők feszessége okozhatta az ellenérzést a gondtalanul festegető idegen iránt. Az európai pavilonok többségét az akkori sztárépítészek – az olaszt Marcello Piacentini, a németet Albert Speer – tervezték a vasbeton moder-
nizmus jegyében, természetesen különféle nemzeti jelvényekkel és jelképekkel felékesítve. Nagy Imre akvarelljein az Eiffel-torony árnyékában előtűnik a német és a szovjet pavilon (Borisz Iofan) Vera Muhina Munkás és kolhozparasztnő lendületes párosával, a román épület íves-oszlopos bejárata (Duiliu Marcu) és a Pont d’Iena egyik lovasa mögött Nagy-Britannia pavilonja (Oliver Hill). Csak egy képen ismerünk rá a Muhina-szobor háttérében a magyar épület jelképes templomtornyára (Györgyi Dénes).

Szücs György

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.