Múlékony tabuk

81

Washington államban idén tavasszal engedélyezték, hogy a holttesteket komposztálják. Az eljárás megálmodói higiéniai és környezetvédelmi szempontok alapján érvelnek, és ezek mentén valósították meg az elképzeléseiket. Így részben vagy egészben elhárulnak olyan problémák, mint amilyent a holttest tárolása vagy a temetők térigénye idéz elő, és a hamvasztással járó légszennyezést is megelőzik. Az eljárás neve rekompozitálás, és a holttest speciális konténerben 30 nap alatt termőfölddé bomlik.
Bevallom, beleborzongtam, amikor elolvastam az erről szóló tudósítást. Még a hamvasztás is kicsit távol áll tőlem – talán mert az elmúlás folyamatában ez nagyon radikális forgatókönyv –, holott belátom, sokkal észszerűbb megoldás a hagyományos temetkezésnél. És még csak szokjuk a hamvasztás terjedésének gondolatát, erre fel előállnak a komposztálás ötletével. …Hogy majd nagyapó földi maradványai összevegyüljenek a dinnyehéjból és almacsutkából nyert komposzttal és szórjuk a virágágyásra… Elismerem, az élet körforgását az összes közül ez az eljárás szolgálja a leginkább. Már-már látom magam előtt a zöldek szórólapjait az öregotthonok recepcióján: „Légy környezettudatos! Rekompozitáld magad!”
Washingtonban elindult ez az irányzat, és kétségtelen, hogy hozzánk is eljut. És megváltoztat majd bennünket. Ahogy a hamvasztáshoz való hozzáállásunk is egyre elfogadóbb lesz. Éppen úgy, ahogy az öregotthonokhoz való viszonyunk is gyökeresen megváltozott. Bár még mindig nagyon sokan vannak, akik szerint szégyen „az öreget bédugni egy otthonba”, látnunk kell, hogy elöregedő társadalmunkban egyre nagyobb igény mutatkozik az ilyen intézmények iránt.
És miért ne mutatkozna? Amikor baráti beszélgetéseken néha-néha szóba kerül ez a téma, azt látom, hogy nemzedékem nem fél a gondolattól, hogy mi lesz, ha vénségünkre, 50-60 év múlva minket is „bédugnak” egy intézetbe. Szakemberek felügyelete alatt lennénk olyan társaságban, amelyben nyugodtan bezzegelhetünk régi időkről, közben nem terheljük gyermekeinket a rigolyáinkkal, és ezzel együtt sem vonjuk kétségbe a szeretetüket, a törődésüket. …És tudunk poénkodni arról, hogy kiből lesz csontváz egy koporsóban, kiből hamu a szekrény tetején, és kiből ribizlibokor a kert végében…

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek