Műélvezet és kék fény

56

Még az év elején vágott bele az udvarhelyi színház egy népnevelő akcióba: a késésről kívánja leszoktatni a nézőket. Arra kérték, kérik a kedves színházba járó embereket, hogy tartsák tiszteletben az előadások kezdési időpontját, mert – mint fogalmaznak – a késve érkezőket nem áll módjukban beengedni. Nagyon örültem ennek a kezdeményezésnek, és nagyon remélem, hogy egy-két hónapon belül eredményes is lesz, és végre a megadott időpontban kezdődnek el az előadások. Mert nagyon bosszantó tud lenni, amikor az ember lánya kapkod, rohan, hogy hét órára odaérjen a színházba, és akkor üldögél még egy negyed órát, mert vannak emberek – és nem is kevesen –, akik egy cseppet sem tartják fontosnak a meghirdetett időpontot, és nem gondolnak egy lépéssel tovább: azzal, hogy ők késnek, mások, a többi néző, a rajtvonalnál álló színészek idejével játszanak.
Egyelőre még tartja magát a rendetlen rend: a Bogdán Zsolt és a Kaláka együttes előadása a minap a szokásos negyed órás késéssel kezdődött el, hét óra helyett bő negyed nyolckor. Akkorra végre megtelt a terem, s a bosszankodást igyekeztem azzal kiváltani, hogy legalább megtelt. Végre színpadra állhattak a művészek, elsötétült a terem… és felvillantak a kék fények. Nem, nem az előadás részeként, hanem a nézőtéren, a kedves nézők kezében. Az egész, közel kétórás esemény alatt jó néhányan voltak a közelemben, akik rendszeresen elővették a telefonjukat. Előttem két hölgy (nem diákok!) szelfit készítettek a Sörény és koponya közben, mellettem valaki „csak” simogatta a telefonját, aztán a szelfiző hölgy több ízben is felemelte az eszközt, videózta a Kalákát. Akárcsak egy szabadtéri bulin.
Már bánom, hogy nem szóltam. Pedig nagyon ki kéne mondani, hogy mennyire zavaró tud lenni, ha a csendben, a sötétben, miközben az előadáson csüng az odaadó néző, valaki a közelében működésbe hozza a telefonját. Kizökkenti a figyelésből, megszakítja a csodát (ami az említett előadás is volt). Tiszteletlenség – ha még mond valamit ez a kifejezés.
A késés mellett valahogy erről is le kéne szoktatni a fajsúlyosabb kulturális események közönségét. A hogyanra nincs válaszom. De megfogadtam: egyszemélyes népnevelő akcióba kezdek, és egy következő alkalommal nem hagyom szó nélkül, ha felvillan a kék fény. Mert a zavartalan műélvezetre, ha már befizettem, teljes mértékben jogom van.

Asztalos Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek