Mozgás!

39

A hét végén Székely­ud­varhelyen a különböző sportágakkal ismerkedhetnek meg a gyermekek a Városi Sportklub (VSK) által szervezett rendezvényen. S nemcsak a sportágakkal ismerkednek, hanem azok művelőivel is találkozhatnak. A lapunkban közölt írásból kiderül, hogy ez immár a második hasonló rendezvénye a szervezőnek, a tavalyi első pedig óriási sikernek örvendett a gyermekek és a szülők körében.
Jómagam nem vagyok az a fajta, aki él-hal a sportért, szívesebben olvasok, mint mozgok a szabadban – bár olykor jólesik egy kis séta, s jobban szeretek gyalogosan közlekedni a városban, mint parkolóhelyet keresni. Pedig gyermekkoromban sportoltam, röplabdáztam, s bár nem voltam túlságosan tehetséges, tettem a dolgom a csapatban. Aztán becsúszott egy rossz jegy, s a tanulás fontosabb lett, mint az edzés. Aztán egy időben a rókavadászatnak hódoltam, nevezik ezt rádiós tájfutásnak, illetve rádiós iránymérésnek vagy rádiós tájékozódási futásnak is nevezik. Ma már nem igazán hallom, hogy valaki űzné ezt a sportot, noha nagy fizikai állóképességet, kombinatív készséget igényel, feltételezi a terepen való tájékozódást, illetve a technikai eszközök, a rádióvevő használatának ismeretét. Kimagasló teljesítményre nem emlékszem, csak arra, hogy mindig jó buli volt egy-egy edzőtábor vagy országos verseny. Még ma is van olyan kedves ismerősöm, akivel rókavadász-edzőtáborban ismerkedtem meg. Másik általam űzött sport a céllövészet volt, akkoriban a középiskolában zajló honvédelmi oktatás biztosított erre keretet.
Később a gyermekek sportoltak, mindhárman gyűjtöttek be kiskorukban vagy később is bajnoki aranyakat. A két nagy óvodás-kisiskolás korában tékvandózott, a nagyobbik fiam jégkorongozott és kerékpározott, kisebbik fiam gyorskorcsolyázott. Mindhárman addig űzték az általuk választott sportágat, míg örömüket lelték benne. Nem mondom, jólesett, mikor különböző rendű-rangú versenyeken a dobogón álltak, de soha nem erőltettük, hogy csak a teljesítménynek rendeljenek alá mindent. A háromból egy választotta hivatásául a sportot, testnevelési egyetemet végzett, ugyanott folytatja mesteri tanulmányait és edzőnek készül.
Legkisebb gyermekünket, osztálytársaival egyetemben elemista korában tornatanáruk igyekezett megismertetni többféle sportággal, a tornaórákon túl falat másztak, síeltek és hódeszkáztak. S mivel itthon még nem működött az uszoda, Sepsiszentgyörgyre utazgattak megismerkedni az úszás alapjaival. Mozogtak és jól érezték magukat. S bár a versenysportot abbahagyta, megmaradt a mozgás iránti igénye, szeretete, szívesen kerékpározik, gördeszkázik vagy gyalogol, télen pedig a sí és a hódeszka kedvenc szórakozásai közé tartozik.
Ezért olvasom örömmel az udvarhelyi sportágválasz­tóról írt előzetest, s ezért nyugtázom elégtétellel, hogy immár évek óta a csíkszeredai kisiskolásoknak a város biztosítja a korcsolyázás és az úszás elsajátításának lehetőségét, így azok a gyermekek is megtanulhatnak korcsolyázni meg úszni, akik nem járnak hoki-, műkorcsolya- vagy gyorskorcsolyaedzésre, netán úszótanfolyamra. A sportiskolák, a különböző sportakadémiák a tehetséggondozással, a teljesítménysporttal foglalkoznak.
Remélem, minél több gyermek él ezekkel a lehetőségekkel, s ideig-óráig a képernyősimogatást felcseréli valamilyen sportszerrel, a virtuális meccsek helyét pedig a kortársakkal közösen megszenvedett edzések, megvívott meccsek, viadalok veszik át. S akkor már mindenki nyert.
Ezért olvasom örömmel, hogy a hét végén sportágválasztót szerveznek Udvarhelyen.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek