Mondta. mondta

78

Lazar EmeseMondja, mondja a magáét, s miközben hallgatom, már arra gondolok, te jó ég, hogy fogom eszmefuttatását idézni úgy, hogy ha lehet, egyszer sem, de lehetőleg egyetlen egyszer írom le azt, hogy mondta.
Újságolta, rendben. Közölte – az is. Kijelentette, dettó, kipipálva. Fogalmazott, milyen szép, hogy ez is csak egyszer virágzik a szóbokorban. Aztán jön az üzente – elmegy ez is, bár nem Kossuth Lajosról szól a fáma. Kifejt, indokol, magyaráz, hozzáfűz, amit azzal egészít ki, hogy megemlít. Aztán szóba hozza azt, amiről egyszer már említést tett. Emlékeztet, nehezményez, csépeli, szaporítja a szót. Felemleget és felidéz, utal arra, hogy már jelezte. Véleményt mond és vélekedik, állít és kételkedik. Elmondja, kimondja és megmondja. Odamond. Foghegyről válaszol. Kritizál és dicsér, szövegel és cseveg, pletykál, kitálal és titkolózik. Nem hallgatja el, nem rejti véka alá a véleményét. Állít és tagad, kinyilvánít és hangoztat.
Jár a szája, kerepel, perel, fecseg, locsog, dumál, összevissza hadovál, motyog, suttog, kiabál, ordít, sápítozik. Kérdez és felel. Válaszol, de nem kíván hozzászólni. Nyilatkozik. Fűt-fát ígér és összehord hetet-havat. Manifesztál. Köntörfalaz. Tépi a száját, a lepcsest. Beszél és beszól, beleszól és közbevág. Kommunikál, referál. Mesél, regél. Mondja a magáét, nyomja a sódert, löki a süket dumát, hablatyol. Kifejezi nemtetszését, összegez, summáz, kezdi s végzi, perel, indokol, magyaráz, be nem áll a lepénylesője. Nyomja, mint süket az ajtót, osztja az észt, hebeg, habog, dadog. Porzik a szája, úgy nyomja a rizsát, vakert. Karattyol, ontja az igét, ismétel, nyomatékosít. Jár a kereplője, prédikál, szajkózik, „gagyog s ragyog”. Nyugtázza, hogy elhencegte, hápogta, csiripelte, dörmögte.
Add uram, hogy nyögjön ki végre egy tőmondatot, amiben van alany, és nem a mondta az állítmány.

Lázár Emese

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.