Mondd, milyen színű a tenger?

131

Ki ne vágyna évente legalább egyszer, távol otthonától és monoton életmódjából kiszakadva egy kis nyaralásra, tengerpartra vagy a hegyekbe. Mert otthon – hiába a szabadnap, szabadság – senki nem tudja elengedni magát, mindig van tennivaló a ház körül. Ahhoz, hogy kitörjünk az egyhangúságból, szükségünk van helyváltoztatásra, másféle környezetre, kell a rácsodálkozás, a passzív vagy aktív pihenés. Erre mindenkinek szüksége lenne. Viszont hiába dolgozunk a hét majd minden napján, nem engedhetjük meg magunknak, hogy pár napra elruccanjunk külföldre, vagy akár az országon belül eltöltsünk néhány önfeledt napot. Igen, rólunk, Romániában élőkről van szó, akik, bár az Európai Unióhoz tartozunk, nem sokat érzünk ebből, fizetésünkből egyik napról a másikra tengődünk. Az Eurostat is kíváncsi volt, hogyan áll az ország lakossága nyaralás szempontjából, s immár papír is van róla, hogy a romániaiak kétharmada nem tud megengedni magának egy egyhetes nyaralást sem. Meg sem lepődünk, hogy a tagországok között ezzel Románia áll a legrosszabb helyen. Nálunk tízből majdnem hét ember elmondhatja magáról, hogy pénzszűke miatt nem tud elmenni egy hétre sem nyaralni. Olyan országok is jobban állnak nálunk, mint az EU-hoz legutóbb csatlakozott Horvátország vagy a nálunk általában minden hasonló összehasonlításban rosszabb helyen álló Bulgária.
Abban van némi szerencsénk, hogy a külföldi munkalehetőségek miatt kinyílt számunkra is a világ, felülhetünk a repülőre, de nem nyaralni, hanem dolgozni megyünk. A minap találkoztam egy rendes családból származó tízéves vidéki kislánnyal, akitől megkérdeztem, voltatok-e idén nyaralni. Válasza meglepett, ugyanis azt mondta, hogy ő még sosem nyaralt. Mielőtt összecsukhattam volna a szám a csodálkozástól, megkérdezte: mondd, milyen színű a tenger?

Nagyálmos Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.