Módosult az Adótörvénykönyv és az Adóeljárási Törvénykönyv: Uniós irányelvek épültek be a hazai jogrendbe

26

Az Orban-kormány beiktatása után két nappal, 2019. november 6-án a hazai fiskalitással, s annak távlataival kapcsolatosan rangos szakmai konferenciára került sor Bukarestben. Akkor szóba került az is, hogy a közelgő választásokra való tekintettel az új kormány bizonyára nem fog népszerűtlen, megszorító jellegű intézkedések hozni, ugyanakkor azt is nyomatékosították, hogy vannak olyan uniós direktívák, amelyeket – tetszik, nem tetszik – az esztendő végéig be kell építeni a hazai jogszabályozásba, mindenekelőtt az adótörvény­könyvbe, illetve az adóeljárási törvénykönyvbe. A jelek szerint ők mondták, ők hallották, lévén, hogy a kormány csak e napokban kapott észbe…

Valóban több uniós irányelv beépítése is esedékessé vált 2019 végéig a tagállamok jogszabályozásába. Arról szakmai körökben már rég hallani lehetett, s az elmúlt hónapok során felhívták a kormány figyelmét is a szakelemzők, az adótanácsadók. A kormány viszont mással volt elfoglalva, az előrehozott parlamenti választások kieszközlésének variációival, a különleges nyugdíjak kivezetésével, ilyen-olyan jogszabályoknak a kormányzati felelősségvállalás keretében való elfogadtatásával, a polgármesterek kétfordulós választásának kierőszakolásával, nem utolsósorban nyilatkozatháborúval. Egyelőre nem sok sikerrel járt erőlködése, mert az Alkotmánybíróság szerdán egyes – kormányzati felelősségvállalási eljárás keretében elfogadtatott – törvényeket „elkaszált”, a különleges nyugdíjak eltörlése ügyében a Legfelsőbb Semmítőszék ugyancsak az Alkotmánybírósághoz fordul, a polgármester-választás ügyében pedig a honatyák egy csoportja tegnap bizalmatlansági indítványt nyújtott be. Amúgy a kormányzat tevékenysége az elmúlt három hónap során igen rapszodikusnak bizonyult. Nem ugyanazon a napon tartották/tartják, nagy eltérés mutatkozik annak időpontjai tekintetében, s ez vonatkoztatható az előzetesen bejelentett napirendre is. Már-már szokássá kezd válni, hogy a kormányülés „előjátéka” során egyes miniszterek kérik bizonyos jogszabályok utólagos napirendre tűzését. Ez azért furcsállandó, mert a kormánytagok elé így olyan dokumentumok kerülnek, amelyek tartalma számukra ismeretlen, de azokra ösztönösen rábólintanak, élükön a kormányfővel. Így történt ez a múlt szerdai kormányülésen is, amikor többek között Florin Cîțu pénzügyminiszter rukkolt ki két kormányrendelet tervezetével, igényelve azok sürgős elfogadását, ugyanis olyan uniós irányelvek beépítéséről van szó, amelyek határideje már lejárt. Azokról az irányelvekről van szó, amelyek terítékre kerültek a már fentebb említett, tavaly novemberi szakmai konferencián. Ezek szerint jó két hónapos késéssel állt elő, két nagy hord­erejű és igen bonyolult (mármint a gyakorlatba ültetés szempontjából) technikai jellegű jogszabályozással. Azokat több mint indokolt lett volna előzetesen nyilvánosságra hozni és közvitára bocsátani, annál is inkább, mert igen sokakat érint, egyeseket vállalkozói minőségükben, másokat pedig pénzügyi szakemberként, adótanácsadóként, szakjogászként vagy éppenséggel fiskalitási ellenőrzési jogkörrel felruházott köztisztviselőként. Idetartozik az is, hogy azon a novemberi konferencián a jelenlévők ismételten megfogalmazták az ilyen jellegű jogszabályokkal kapcsolatosan az előzetes közvita szükségességét és megalapozottságát. Most utólag ugyan vitázhatnak és mondhatnak ilyen vagy olyan véleményt, de annak nem sok értelme lesz. Az már csak hab a tortán, hogy a január 29-i kormányülést követő sajtótájékoztatóján a pénzügyminiszter újólag bejelentette, hogy a fiskalitás terén idén már nem várható semminemű lényegesebb jogszabály-módosítás és -kiegészítés. Arra viszont utalt, hogy a jövőre nézve folynak az előkészületek, és számítani lehet olyan új előírásokra, intézkedésekre, amelyek 2021 januárjától vál(hat)nak hatályossá.

Van, amit tanulmányozni
A két szóban forgó (sebtében, kormányfői fejbólintással elfogadott) kormányrendelet nemrég jelent meg. A Hivatalos Közlöny január 31-i számában jelent meg a 2020/5-ös kormányrendelet, amely révén újólag módosították és kiegészítették a fiskális eljárási törvénykönyvre vonatkozó 2015/207-es törvényt; valamint a 2020/6-os kormányrendeletet, amely révén újólag módosították és kiegészítették a fiskális törvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvényt, illetve szabályoztak egyes fiskális-költségvetési intézkedéseket. Két terjedelmes, jobbára adótechnikai előírásokat és intézkedéseket tartalmazó jogszabályról van szó, olyanról, amelyben jelentős helyet foglalnak el az eddig hatályos két törvénykönyv előírásait kiegészítő előírások. Maradjunk egyelőre az utóbbinál, a 2020/6-os kormányrendeletnél. Az tulajdonképpen két fejezetre osztható, az egyik az, amely az adótörvénykönyv módosításával és kiegészítésével kapcsolatos, a másik pedig az, amely úgymond folyó ügyeket kíván rendezni. Említettük, hogy mindkét kormányrendelet esetében uniós irányelveknek a hazai jogszabályozásba való beültetéséről is szó van. Ez esetben olyan irányelvekről, amelyek arra hivatottak, hogy helyreállítsák az adórendszerek igazságosságába vetett bizalmat, és a kormányok hatékonyan gyakorolhassák adóügyi szuverenitásukat. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha konkrétan fel lehet lépni az adóalap-erózió és a nyereség átcsoportosítása ellen. Azaz: az irányelvek reagálnak az igazságosabb adózás iránti igényre. Az Európai Tanács ama 2017/952-es irányelvéről van szó, amely révén módosították a harmadik országokat érintő hibridstruktúrákból adódó diszkrepanciákra vonatkozó 2016/1164-es irányelvet, továbbá az Európai Tanács 2018/1910-es irányelvéről, amely révén módosították a hozzáadottértékadó-rendszer egyes, a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó szabályainak harmonizálásával és egyszerűsítésével kapcsolatos 2006/112-es irányelvet, valamint az Európai Tanács 2016/1164-es irányelvéről, amely a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szól. Mindezen irányelveket a tagálla­mok legkésőbb 2019. december 31-ig kellett elfogadják és kihirdessék. Esetenként a rendelkezéseket 2020. január 1-jétől kezdődően kellett volna alkalmazni. Amint már említettük, a módosítások és kiegészítések arra hivatottak, hogy a határokon átnyúló ügyletekre vonatkozó áfa-szabályok hatékonyabban érvényesüljenek és elejét lehessen venni bizonyos visszaéléseknek. Ebben a kontextusban utalhatunk arra, hogy az Európai Unióba szállított javak esetében az áfamentességgel rendelkező cégek alaposabb dokumentációt kell benyújtsanak, ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy esetleg növekedjen az áfamentesség visszautasításának kockázata. (Tehát, ha eddig elégséges volt a fuvarlevél, ezentúl az nem lesz elégséges.) Nem időznénk a kormányrendelet szóban forgó előírásai­nak részletezésével, annál is inkább, mert az a közember számára nem sokat mond.
A kormányrendeletben vannak viszont más előírások is. Ezek között említhetjük azt a rendelkezést, melynek értelmében 2022. december 31-ig felfüggesztődnek az Adótörvénykönyv 324-es szakaszának (4)-es és (6)-os bekezdései. (Azon áfafizető személyekről van szó, akik egy esztendő során 220 000 lejnél kisebb értékű üzleti forgalmat realizálnak, a következő év februárjában bizonyos információkat kell szolgáltassanak az adóhatóságnak, valamint azon áfafizetőként be nem jegyzett adófizető személyekről, akik üzleti forgalma kevesebb, mint 220 000 lej, de abba nem számítódott bele a nemzetközi személyszállítási jegyek eladásából származó jövedelem, és amelyek szintén információszolgáltatásra kötelezettek, továbbá azon áfafizetőként bejegyzett személyekről, akik írásban kell jelezzék az adóhatóságoknak a következő év február 25-ig a Romániából induló nemzetközi személyszállítási jegyek eladásából származó teljes bevételüket.) Módosult a bizonyos fiskális kedvezményekre vonatkozó 2019/6-os kormányrendelet is. Lényegében arról van szó, hogy a jogszabály hatályát meghosszabbították, ugyanakkor a költségvetési hátralékok tekintetében eltörölték az 1 millió lejes értékhatárt (azokról van szó, amelyek okán azok ki vannak téve a fizetésképtelenség kockázatának), ugyanakkor a szóban forgó kötelezettségek restrukturálására vonatkozó szándéknyilatkozat benyújtható lesz a 2020. február 1. és március 31. közti periódusban is. (Annak eredeti határideje 2019. október 31-én lejárt.) Továbbá a restrukturálási kérelmet, amelyről a jogszabály 5-ös szakasza rendelkezik, be lehet nyújtani 2020. július 31-ig. Ez egy újabb hat hónapos hosszabbítást jelent.

Forradalmi változás?
A fiskális eljárási törvénykönyvet módosító és kiegészítő 2020/5-ös kormányrendelet vezérfonalát az Európai Tanács 2018/822-es irányelve képezi, amely révén módosították az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcserével kapcsolatos 2011/16-os irányelvet. A szakmai körökben ezt az irányelvet DAC 6 néven ismerik, a tagállamokban legkésőbb 2019. december 31-ig kellett (Románia esetében kellett volna) átültetni a belső jogrendbe, míg a szabályokat 2020. július 1-jétől kell alkalmazni. Szakelemzők szerint az adóeljárások terén mélyreható változásokat fog eredményezni (akár „forradalmakat”is) ennek az irányelvnek a gyakorlatba ültetése, mások szerint az adótanácsadók és a szakjogászok életében fog jelentős változásokat hozni. Megemlítendő az is, hogy bizonyos értelemben annak visszamenőleges hatálya is lesz: az irányelv átmeneti szabályként rögzíti, hogy augusztus 31-ig minden olyan konstrukciót be kell jelenteni az adóhatósághoz, amely végrehajtásának első lépésére 2018. június 25. és 2020. június 30. között került sor. Ez az előírás tehát gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jelentéstételi kötelezettség fennállását már 2018. június 25-től errefelé szükséges vizsgálni.
Joggal vetődhet fel a kérdés: milyen célt is tűz ki maga elé ez az uniós irányelv? A válasz: az agresszív adótervezési struktúrák visszaszorítása és végső soron annak a biztosítása, hogy minden vállalkozás ott adózzon, ahol a jövedelmet megtermelte. E cél eléréséhez az irányelv úgy járul hozzá, hogy az Unión belül letelepedett tanácsadó társaságok részére jelentéstételi kötelezettséget ír elő minden olyan tanács esetében, amely az irányelv hatálya alá tartozó határon átnyúló (agresszív) adózási konstrukció létrehozására irányul. Továbbá az irányelv tárgyi határa kizárólag a határon átnyúló konstrukcióra terjed ki, azaz a belföldi konstrukciókra nem vonatkozik az adatszolgáltatási kötelezettség. Az a konstrukció minősül egyébként határon átnyúlónak, amelyben egynél több tagállam vagy egy tagállam és egy harmadik ország érintett, és bizonyos feltétel(ek) teljesül(nek). Az adatszolgáltatási kötelezettség az adótervezésben közreműködőre hárul, tehát elsősorban az adótanácsadókra, de kötelezett lehet az adott konstrukcióban érintett pénzügyi intézmény, illetve maga az adózó is. Hogy milyen információkat kell szolgáltatni az adóhatóság részére, azt részletesen előírja a kormányrendelet. Egyes szakértők szerint a jelentéstételi kötelezettség el fog bátortalanítani egyes tranzakciókat, mindenekelőtt azokat, amelyek fő célja a fiskális előny „megkaparintása” lenne, lehetne. Majd megválik…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek