Módosult a jogszabályozás

Rendeződött a „lakásbankok” ügye

120

Nagy múltja van már a lakástámogatási rendszeren belül az úgynevezett lakás-takarékpénztáraknak. Országunkban viszont megkésve vált lehetővé egy ilyen rendszer meghonosítása, nevezetesen a 2004-es esztendőtől kezdődően, amikor is létrejött két ilyen típusú hitelintézet, pontosabban bank, a BCR Bancă pentru Locuinþe (BCR BpL) és a Raiffeisen Bank pentru Locuinþe (RB BpL). A nagy érdeklődésnek örvendő két hitelintézet 2015-től errefelé már csak hibernál, most viszont egy törvénymódosítás révén remélhető, hogy ismét aktív szereplőivé válnak a hazai bankpiacnak.

Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, tulaj­don­képpen lakás célú elő­ta­karékossági rendszerről, illetve kon­strukcióról van szó, amely te­kintetében világszerte több modell is ismeretes. Németországban például már 1885-ben létrejött egy ilyen típusú pénztár, Ausztriában 1925-ben, majd az 1989-es esztendőt, a nagy fordulat évét követően, 1992-ben Szlovákiában, 1993-ban Csehországban. A mindenkori cél egy olyan lakástámogatási vagy esetenként lakásépítés-támogatási rendszer bevezetése, amely révén javíthatóak lesznek a lakáshoz jutás feltételei. E tekintetben – mármint az előtakarékossági rendszer tekintetében – két fő típust lehet megkülönböztetni: a német Bauspar, amely zárt rendszerben működik a lakáskölcsönök folyósítása más betétesek megtakarításaiból, illetve már kölcsönt kapott ügyfelek törlesztéséből. Egy sajátos finanszírozási körforgás jön létre. A betétet és a hitelösszegeket zárt rendszer esetén csak lakás célra lehet felhasználni. A másik rendszer a nyílt rendszer, amely egy francia modell, s abban a megtakarító lehívhatja a kölcsönét konkrét megtakarítási idő lejártakor, ehhez azonban nagy számú olyan megtakarítóra van szükség, akik nem szándékoznak lakás célú hitelt igénybe venni, és betéteiket nem lakás céljára használják fel. A nyitott rendszerek bár sikeresek lehetnek a források növelésében, ugyanakkor jelentős támogatást igényelnek (esetenként beleértve az állami támogatást is). A hazai rendszer egy sajátos konstrukcióban állt fel annak idején, de mint modell, merőben nem jelentett újat, s jobbára a nyitott rendszerre „ütött”. Feltétlenül meg kell említenünk azt is, hogy a két fentebb említett, az előtakarékossági rendszert érvényre juttató két kereskedelmi bank jelenlegi tevékenységének a jogalapját a hitelintézetre vonatkozó 2006/99-es sürgősségi kormányrendelet jelenti, amelyet módosításokkal és kiegészítésekkel a 2007/227-es törvénnyel szentesítettek. Amúgy a szóban forgó jogszabály a 2007-es esztendőt követően többször is módosult és kiegészült, legutóbb a július 19-én megjelent és máris hatályba lépett 2018/164-es törvény révén. De ne vágjunk a dolgok elejébe…

Számvevőszéki „stop”
Annak, hogy hazai viszonylatban is valós érdeklődés vagy éppenséggel igény mutatkozott az ilyen lakás-takarékpénztárak, s következésképpen a két szóban forgó bank iránt, mi sem bizonyítja jobban, hogy félhivatalos adatok szerint a 2015-ös esztendő vége felé az ügyfelek száma megközelítette a 700 000-et (abból mintegy 400 000 a BCR BpL és közel 300 000 a Raiffeisen BpL-nél). A hitelegyenleg pedig megközelítette a 300 millió lejt. Ez volt a maximum, mert a rendszer az állami számvevőszék ellenőrzése nyomán úgymond lefagyott. A számvevőszéki ellenőrök azt kifogásolták, illetve tartották törvénytelennek, hogy az állam által nyújtott prémiumban olyan ügyfelek is részesültek, akik nem töltötték be a 18. életévüket, vagy olyan idős személyek, akik életkora meghaladta a 65 évet. Tehát ilyenképpen az ellenőrző hatóság kétségbe vonta, végső soron legalábbis esetenként, az állam által nyújtott prémium jogszerűségét, sőt annak visszatérítésére, illetve visszaigénylésére kívánta kötelezni a két hitelintézetet. Hosszas pereskedés következett, amelyből végül is a két bank került ki úgymond győztesen, időközben viszont a parlament asztalára került egy törvénymódosító javaslatcsomag is, ez utóbbi 2016 szeptemberében. Akkor 28 honatya (köztük az RMDSZ egykori szenátora, Végh Sándor is), tudomást szerezve a két bankkal szembeni számvevőszéki eljárásról, és az annak kapcsán kirobbant pereskedésről indokoltnak és célszerűnek látta magát a törvénymódosítást is, javasolva többek között a jótéteményesek kategóriájának a tisztázását, az állami prémium kvantumának a módosítását stb. A szenátusban a dolgok úgy mentek, mint a karikacsapás, hisz a honatyai indítványokat, illetve a törvénymódosítást már 2016. október 5-én elfogadták. Igen-igen körülményesnek bizonyult a törvény megvitatása és elfogadása a képviselőházban, s ebben talán az is közrejátszott, hogy időközben esedékessé vált a parlamenti választás, majd színre lépett 2017 januárjában az új kormány is, illetve a jelenlegi kormánykoalíció. Ilyen körülmények között már az sem véletlen, hogy a kormánytól is két esetben kértek véleményt a törvénytervezet kapcsán, először 2017 októberében, majd 2018 márciusában. Amúgy mindkét esetben a kormány egyetértett a törvénytervezettel, de csak az általa megfogalmazott szempontok érvényre juttatásával. A törvényt végül is a parlamentben június 13-án fogadták el, de arra csak 179 képviselő szavazott, 88-an ellene és hárman tartózkodtak. Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a már megkötött takarékossági-hitelezési szerződések esetében továbbra is azok a jogszabályok tekintendők érvényesnek, amelyek hatályban voltak annak megkötése pillanatában.

Még harminc nap…
A törvény megjelenését üdvözölték a két érintett bank illetékesei, de úgy általában a szakmabeliek is, sőt külföldi szakértők is, ingatlanügyleti szakértők szerint pedig a „gépezet” újraindítása, ha nem is ugrasztja meg a lakásépítések volumenét, mindenképp hozzá fog járulni a lakások korszerűsítési, bővítési és állagmegőrzési munkálatainak a kiszélesedéséhez. Ami pedig a számvevőszéki egykori kifogásokat illeti, a most megjelent törvény szövegébe tételesen beépült az az előírás, miszerint függetlenül életkoruktól és családi állapotuktól, a magánszemély ügyfelek jogosultak az állami prémiumra, amennyiben pedig házastársakról van szó, mindkettőjük külön-külön, már amennyiben mindkettőjük nevére köttetett külön-külön megtakarítási-hitelezési szerződés. A kiskorúak esetében a szóban forgó szerződést azok nevében törvényes képviselőik kötik meg, betartva a polgári törvénykönyv, a 2009/287-es vonatkozó előírásait. Van azonban egy bökkenő: a régiófejlesztési és közigazgatási miniszternek együtt a pénzügyminiszterrel közös rendeletük révén kell jóváhagyniuk augusztus 20-ig az alkalmazás módszertani normáit, nevezetesen az eddig hatályos 2009/509/2471-es közös rendelet módosítása révén.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.