Minta

38

Talán tévúton jár a média, amikor a tájékoztatás szükségességére és kényszerére hivatkozva részletesen beszámol az utóbbi időben sokasodó terrorcselekményekről. Arról, hogy többnyire magányos, vagy másod- esetleg harmadmagukkal eljáró öngyilkos merénylők az elkövetők.
Lapunkban is többször írtunk róla, hogy az öngyilkossági kísérletek száma megugrik egy-egy nagy nyilvánosságot kapott öngyilkossági eset után, az újabb elkövetők a „bevált” mintát követik, ugyanazt a módszert alkalmazzák, amellyel más már sikerrel vetett véget önkezével életének. S arról is beszámoltunk, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) még 2008-ban irányelveket fogalmazott meg a média számára az öngyilkosság megjelenítésével kapcsolatban. A megelőző szándékkal megfogalmazott irányelvek szerint nem ajánlott bemutatni az öngyilkosság okát (ugyanis soha nem egyetlen ok áll a háttérben), mint ahogy nem ajánlott ismertetni sem a módszert, sem a helyszínt, mert az mintául szolgálhat más elkövetőknek. A WHO kitért a témával foglalkozó médiaanyagok tálalásának kérdésére is, javasolva, hogy kerülni kell az ilyen hírek címlapon való közlését, ugyanis a kiemelt hely nagyobb figyelmet kap, így nagyobb az esély, hogy mintául szolgál, utánzáshoz vezetve.
Magyarországon a média- és hírközlési biztos 2013-ban fogalmazott meg ajánlást az öngyilkosságokról szóló tudósításokhoz, ezt az ajánlást fogadta el rá ez esztendőre tagsága számára is követendő normaként a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) is. A jelek szerint azonban sem Magyarországon, sem a hazai magyar médiában nem nagyon szívlelik meg az ajánlást, holott az tételesen leszögezi: „Minél hangsúlyosabban jelenik meg az öngyilkosságról szóló tudósítás a médiában, és minél nagyobb a közlés érzelmi töltete, annál gyakrabban talál követőkre. Az utánzás alapja az azonosulás.” S azt is hangsúlyozza, hogy „Az öngyilkosság az élet nehézségeire, a kritikus pszichés, egzisztenciális és pszichoszociális állapotokra adott reakcióként – az utánzáson, modell-hatáson túl – más szociálpszichológiai mechanizmusok, kommunikációs tényezők hatására is bekövetkezhet. A médiaközlések a közbeszédet tematizáló, a mindennapi életet és viselkedést befolyásoló, szemléletmódot formáló erőként jelentős hatást gyakorolnak különösen a potenciális veszélyeztetettekre.”
Nos, az elmúlt időszak terrorcselekményei nem „egyszerű”, „sima”, „szokványos” öngyilkossági esetek, ugyanis az öngyilkos merénylők áldozatok tucatjait rántották magukkal a halálba akár a brüsszeli repülőtéren és metróban, akár Nizzában, akár legutóbb Németországban. De valamennyi esetben helyi, másod- vagy harmadgenerációs bevándorlók az elkövetők, valamennyien különböző beilleszkedési gondokkal küszködtek, viselkedésük eltért a normától. Nem tartom kizártnak, hogy ezek az emberek csak kihasználják a migránsáradat kapcsán kialakult hangulatot, öngyilkos tettüknek éppen a rettegett Iszlám Állammal való kapcsolatra való hivatkozással próbálnak nagyobb publicitást szerezni. S ezt a publicitást kamatoztatja a maga rendjén a hírhedt szervezet is.
Tehát tartok tőle, hogy a média kreál személyiségeket ezekből az öngyilkos merénylőkből, s mutat követendő példát hasonló hajlamú embereknek. Ezért kockáztatom meg kijelenteni, hogy talán tévúton jár a média, amikor a tájékoztatás szükségességére és kényszerére hivatkozva részletesen beszámol az utóbbi időben sokasodó terrorcselekményekről.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.