Minden almának más-más íze van

Visszaállítani a paradicsomi állapotot

236

A régi, hagyományos kertek visszaállításán dolgozik évek óta Farcádi Sándor Levente. A szé­kely­udvarhelyi Civitas Alapítvány meghívására gyümölcsészeti képzéseket tart vidéken, ahol az érdeklődőknek a fametszés, faoltás tudományát is tanítja.

Minél több gyümölcsfajtát szeretnének visszaállítani. Újdonság a naspolya Fotó: Nagyálmos Ildikó

Arégi, hagyományos székely kertekben nem sorban, hanem szanaszét, ligetszerűen ültették a fákat. Segítette a kaszálást, ugyanakkor lékekben zöldséget is termesztettek ezeken a területeken. Régen a székely kertekben nem volt olyan intenzív gyümölcstermesztés, mint manapság – mondta.
– Őseink nagyon sok alma-, körte-, szilvafajtát válogattak össze a kertjükbe, például Farcádban huszonnyolc fajta almát és huszonnégy fajta körtét azonosítottunk. Rengeteg fajta gyümölcs termett a kertekben, és nem ültettek ugyanabból a fajtából háromnál több fát, akármilyen zamatos is volt a gyümölcse. Arra törekedett a régi ember, hogy mindenből legyen egy kevés, ugyanis rájött, hogy nem egyszerre virágoznak a fák, s ha az egyik lefagy, a másikból még mindig lesz termés – vázolta Farcádi Sándor Levente a gyümölcsök sokféleségének az okát.
Nagyapja méhész és gyümölcstermesztő volt, s emlékszik még, hogy a farcádiak gyakran vitték szekérrel a gyümölcsöt akár Brassóig, Medgyesig, Csíkszeredáig. A szekéren legalább négy-öt fajta alma volt, a vásárban pedig lehetősége volt a vásárlónak válogatnia. Jelenleg a szupermarketekben az almafajták számát négy-öt fajtára korlátozták.
– 1567-ben Lippai János több mint ezer fajtát írt le a Pozsonyi kert című könyvében. Hol van most ez az ízvilág? – teszi fel a kérdést a szakember. – A mai fiatalság nem is ismeri, ismerheti ezeket a gyümölcsöket, nem tudhatja, hogy minden almának más-más íze van. Azt hirdetem, hogy hozzunk vissza minél több őshonos fajtát. Járom a környező falvakat Csíktól Kovásznáig, át Maros megyébe is, s hirdetem ezeknek a kerteknek a visszaállítását, és gyakorlatban be is mutatom a magról szaporítást és az oltást.
Levente azokat az egyszerű technikákat mutatja be, amelyeket a székely gazdák is használták: elődeink például vadvackort szedtek, kapával árkot húztak a kertben, és amikor a vackor megbarnult, kezükkel az árokban végigmorzsolták, majd betakarták földdel.
– Következő évben, mint az ecset, úgy nőtt ki a magonc. Ezeket aztán beoltogatták, és így kapták a csemetéket. A másik módszer szerint legelőkről, patakok mentéről novembertől március végéig lehet csemetéket begyűjteni, és ezeket a háztáji kertekben be lehet oltani – osztotta meg Levente az ősi tudást.

Hosszú életű fákba fektetnek
Levente és néhány lelkes barátja Farcádban és környéki legelőkön, patakok mentén több száz gyümölcsfát oltott már be.
– Nem néztük, hogy kinek a területe, s az sem bántott, ha valaki kiásta és hazavitte. Többnyire tavasszal oltunk Bándi Ferenc barátommal, lassan próbáljuk visszaállítani azt a paradicsomi állapotot, ami egykoron volt. Ahol a mag kikelt és felnőtt a csemete, helyben oltjuk be, és így nagyon hosszú életű fát kapunk – mondja Levente.
Az oltóanyagot székelyföldi régi gyümölcsöskertekből szerzik be télen, megfelelő helyen tárolják, majd tavasszal felhasználják.
Megtudtuk, hogy háromféle gyümölcsöst különböztetünk meg: a gyümölcsényt, a gyümölcsöst és intenzív gyümölcsöst.
A gyümölcsény az a terület, ahová találomra körte-, szilva-, almamagot szórunk szét. Mivel a természet folyamatosan vissza akarja foglalni magát, nagyon sok csemete kikel a legelőkön és ezeket helyben beolthatjuk.
A gyümölcsös alatt a hagyományos gyümölcsöskerteket értjük, ami azt jelenti, hogy gödröt ásunk és csemetéket ültetünk el sorban vagy szanaszét.
Az intenzív gyümölcsösben felszántjuk a területet, és sorokban, szorosan egymás mellé ültetjük a csemetéket. Ezt a területet trágyázni, műtrágyázni, öntözni, permetezni és metszeni kell, másképp nem lesz termés. Rövid életűek ezek a gyümölcsösök, 15–20 évig teremnek, és nem önfenntartóak.
Ezzel ellentétben a hagyományos kertekben hosszú életűek a fák, akár 100–120 évig is elélnek, és nem igényelnek sok gondozást.

Nagyálmos Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.