Mikor „fent”, mikor „lent”…

Lakásépítések a statisztika tükrében i.

36

A lakásprobléma országunkban már-már örökös problémának mutatkozik, ígérkezik. A nagyon idősek talán még emlékeznek arra, hogy az utóbbi 50-60 év során mindig is léteztek lakhatási, azaz lakásgondok. Igaz, az erőltetett iparosítás és az azzal járó „városiasítás” folyamán 1970-től 1990-ig országszerte több százezer tömbházlakás épült, de ezzel egyidejűleg egész városnegyedek bontódtak le, illetve elnéptelenedtek a falvak, s évtizedek múltán romhalmazzá váltak az egykori vidéki otthonok. Másképpen fogalmazva a belső migrációnak is megvolt a maga szerepe a lakásgondok fokozódásában, mint ahogy 1990 után annak is, hogy országszerte igen sok lakás üzletté, szolgáltatási egységgé vagy éppenséggel „irodaházzá”vedlett át.

A nagyvárosok újabb lakónegyedekkel gazdagodnak…

Az utóbbi 30 esztendő igen változatos és részben ellentmondásos képet nyújtott, nyújt a lakásépítkezésekről. Az állam majdhogynem kivonult ebből a szektorból, ugyanakkor úgynevezett szolgálati lakásokat sem igen „húztak fel” közpénzekből. Az időközben megalakult állami érdekeltségű Országos Lakásügynökség (ANL) feladatkörébe tartozik az úgynevezett ifjúsági lakások építése, építtetése, szociális lakásokat pedig rendszerint a helyi közigazgatási hatóságok építtetnek, s azok bérlői olyan családok lehetnek, amelyek a vonatkozó törvényes előírások értelmében arra jogosultak. Ha mindez igaz, márpedig igaz, akkor a lakásépítkezés főleg és mindenekelőtt a privát befektetésre alapozhat, legyen az saját tőke vagy banki kölcsön. Ezen befektetési tevékenység keretében egy új szegmens jelentkezett, az ingatlanfejlesztői szegmens. Jobbára nagyvárosokban (de nem csak) vannak ilyen arcélű cégek, köztük nem is kevés külföldi érdekeltségű, amelyek lakóparkokat építenek, s az azokban található lakosztályokat értékesítik (esetenként már az építkezés megkezdése előtt). Félhivatalos adatok szerint jelenleg Romániában a legtöbb lakást az ingatlanfejlesztők építik, építtetik. Mikor többet, mikor kevesebbet, annak a függvényében, hogy miként is alakul a kereslet, milyen gazdasági-társadalmi változások mennek végbe az országban vagy annak egyes régióiban. Ilyen összefüggésben arra is utalhatunk, ami szinte magától értetődő: a legtöbb lakás az utóbbi 20-25 év során az erőteljes fejlődésnek induló nagyvárosokban épült, mindenekelőtt a fővárosban, valamint Temesváron, Kolozsváron, Iași-ban és Brassóban.

60 ezer felett…
Az utóbbi 18 esztendő, a 2000–2018-as időszak során ma­gántőkéből realizált lakások számát áttekintve nemigen lehet egyértelmű tendenciáról beszélni. 2000 és 2005 között némi megtorpanással, de mindenképp egy kedvező tendencia mutatkozott, az 2006-tól felerősödött, 2008-ban pedig bekövetkezve a csúcsra járás: 2000-ben a befejezett és átadott lakások száma 24 703 volt, 2005-re az 27 742-re emelkedett, a következő évben viszont már elérte a 34 782-t, majd 2008-ban a 61 171-et. Az akkor beindult gazdasági-pénzügyi válság azon nyomban éreztette hatását és bekövetkezett egy mélyrepülés. 2009-ben még sikerült átadni 56 764 lakást, de az azt követő évben már csak 45 983-at, 2013-ban pedig 41 547-et. Ezt követően ismét bekövetkezett némi fellendülés, ilyenképpen 2016-ban 50 978 lakás építését sikerült befejezni, a tavaly pedig 57 709-ét. Az átadott lakások számában kétségtelen, hogy közrejátszott az építőanyagok árainak, valamint az építőipari béreknek az alakulása is. Mindkettő esetében kitartónak bizonyuló növekedés következett be (munkaerőt illetően kiváltképpen az idei esztendőtől) ilyenképpen pedig az otthon is egyre többe kerül: Bukarestben például egy négyzetméter jelenlegi átlagára 1310 euró körül van, Temesváron 1210 euró körül, Kolozsváron 1500 euró körül, Konstancán 1140 euró és Iași-ban 1000 euró körül.

„Összement” a felület
Ezzel a drágulási tendenciával hozható összefüggésbe az is, hogy csökkent az átadott lakások területe, illetve fokozódott az érdeklődés a kisebb (például a kétszobás) lakások iránt. Maradjunk a négyzetméternél. 2000-ben az egy új lakásra jutó átlagfelület 131 m2 volt, az 2005-ben elérte a 160 m2-t, majd 2007-ben a 164 m2-est jó ideig sikerült is tartani, de 2012-től errefelé hovatovább „zsugorodott a felület”, 2013-ban 160 m2-re, majd 2015-ben 142 m2-re, 2017-ben 139 m2-re, a tavaly pedig 133 m2-re. Említettük, hogy a lakásépítés piacát a lendületes fejlődést jegyző nagyvárosok uralják. Nos, a tavaly átadott lakásoknak 57%-a, azaz
32 906 új lakás a városi környezetben épült. Ami pedig a már említett felületzsugorodást illeti: nemzetközi tanulmányok szerint Románia azon kevés országok egyike, ahol fiatalok együtt laknak a többi családtaggal „túlnépesedett” lakásokban. Az Eurostat adatai szerint a 15–29 éves fiatalok körében Romániában az úgynevezett túlzsúfoltsági ráta 65%-os, míg az uniós átlag csak 26,7%.

Hargita megyei pillanatfelvétel
Hargita megyében az utóbbi két évtized során nemigen épült éves viszonylatban 400-nál több lakás. 2017-ben például 234, a tavaly 300, az idei esztendő első évnegyedében pedig 65. Az is érdekes, hogy úgy általában vidéken épül több lakás, mint városon. Így például 2017-ben városi környezetben 107 lakás épült, vidéken pedig 127, a tavaly pedig 79, illetve 171. Ez részben azzal is magyarázható, hogy a városok szomszédságában lévő községekben egykori városlakók építtetnek, építkeznek, s majd oda költöznek ki. Továbbá előfordulnak olyan esetek is, amikor második lakás építéséről van szó, ahol hétvégeken vagy szabadság alatt „leledzik” az a városlakó. Amúgy az ANL megyénk egyes településein is építtetett tömbházakat, továbbá egyes önkormányzatok jóvoltából is épültek szociális lakások. És még két számadat: az idei esztendő első féléve során megyénkben lakásrendeltetésű épületre összesen 162 építkezési engedélyt bocsátottak ki, míg a múlt esztendő azonos időszakában 184-et.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek