2020, december 3, csütörtök.
custom_html_banner1

Hirdetés

Mikházán felsőfokon

A Maros megyei Mikháza adott otthont augusztus második hétvégéjén a Hagyományok Háza első szabadegyetemének. A rendezvénysorozat pénteki megnyitásakor Kelemen László, az intézmény főigazgatója felhívta a figyelmet a hagyományok ápolására az élet mindennapjaiban, és az ebben rejlő jövőkép fontosságára: „A hagyományok megszakadtak, s a kommersz veszi át a helyüket. Legyünk tisztában szándékainkkal, legyen víziónk! Minden családban legyen természetes, hogy a helyi viseleteket vegyék fel, a lokális tánckultúrában legyenek otthon, s gyerekeiknek is adják át a hagyományokat.” Az öt szekcióban folyó félszáz programon, valamint az esti előadásokon mintegy félezer érdeklődő vett részt. Az összeállítás az előadók gondolataiból, s a programokból ad ízelítőt.

Táncház a Hagyományok Háza szabadegyetemén. Megélt kultúra

A legnagyobb közönséget vonzó programoknak a Csűrszínház adott otthont. Szélyes Ferenc, a játékszín gazdája beszél a kezdeményezésről: „2003-ban indítottuk el a Csűrszínház mozgalmat. A marosvásárhelyi színház színészeként javasoltam, hogy a nyári szünetben szülőföldemen, Mikházán rendezzünk előadásokat. Egy maroknyi csapat három hét alatt hozta tető alá az első előadást a kultúrotthonban. Itt, ahol beszélgetünk, valamikor egy régi csűr állt, ami elé egy színpadot ácsoltunk, s ebből fakadt a Csűrszínház elnevezés. Az időjárás nem kedvezett e formának, s hosszabb kilincselés, hányattatás után – a helyi, megyei szervek, s a román állam segítségével – 2009-ben avattuk fel az új épületet. Eredetileg a környékbeli falvak lakosainak szerveztük az előadásainkat, mivel a városi színházak tájolásai napjainkra elmaradoztak, de a közönség java része mégis a környező városokból látogatott ide. Bartos Tünde bútorfestő, lakberendező a népi motívumok mai használatát vázolta: „A népi tárgyaknak, bármennyire is díszesek voltak egykor, mindig volt funkciójuk. Az embereket napjainkban is érdekli a népművészet, viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy a ma használatos tárgyak is rendeltetésszerűek legyenek. Képzést is szerveztünk e célból gyakorló kézműveseknek, ahol a résztvevők átlagéletkora 30–40 év volt, de szerettük volna felkelteni a fiatalabbak érdeklődését is. Tálas Ágnes Judit, a Hagyományok Háza külső munkatársa a NÉP – TÁNC – NYELV – íránytű a közösséghez című előadásában egy archív felvételt is bemutatott, nagy sikerrel.
Az előadó a táncnak a párkapcsolatok kialakítására vonatkozó szerepére is kitért: „Ezek a közösségek biztonságos helyek, ahol egymásra találhatnak a fiatalok, emellett megismerhetik a hagyományokat, néprajzi, gyakorlati ismeretekre tehetnek szert. Egy páros forgásnál mindkettőnek el kell fogadnia a másikat, s arra törekedni, hogy a másiknak is örömet szerezzen. Így igazi harmónia és összhang alakulhat ki, megszűnik idő és tér: ’szinte elszállnak’, szoktuk mondani. Nyitrai Mariann néprajzkutató-népdalénekes Bartók Béla nyárádmenti gyűjtéseit foglalta össze. Kincses Olga néptáncoktató vendégként érkezett a rendezvényre. „Székelyszenterzsébetről érkeztem, s a barátaimtól hallottam a rendezvényről, s az internetről szereztem további információkat. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, ez a szabadegyetem egy kicsit olyan, mint Tusványos, de középpontjában a népművészet, a folklór áll. A barátokkal való találkozás is vonzott, megismerkedtem másokkal, s a színvonalas program is érdekelt. Az énektanulásra és az esti koncertekre voltam leginkább kíváncsi. A Bartók Béla nyárádmenti gyűjtéséről szóló előadás különösen megfogott, érdekes és aprólékos volt, s kérdéseinkre is pontos választ kaphattunk. Jövőre is szívesen eljövök, s – főleg a tánctanulás miatt – a gyermekeimnek is ajánlom.”
Tötszegi Tekla néprajzkutatót a népviselet és a divat meghatározásáról kérdeztem: „A viseletet a közösség által meghatározott öltözködési formaként lehet leírni. Ez egy tág meghatározás, mivel amikor viseletről beszélünk, azt általában a paraszti közösségek öltözködési formáival azonosítják. Tágabb értelemben viszont mindenféle, így a kortárs közösségnek is az egyértelműen közös jegyeket felmutató öltözködési formáját érthetjük alatta. Amennyiben a viseletet a divattal állítjuk szembe, akkor elmondható, hogy míg a divat a folyamatos változáson alapul, addig a népviselet hosszabb távú, kevésbé változékony öltözködési forma. Ez nem azt jelenti, hogy a népviseletben nincsenek újítások, s a divatnak bizonyos elemei ne jelenjenek meg benne: mindig a fiatalok öltözködése hoz új elemeket, s ezek egyben a viselőiket is jellemzik. Kalotaszegen a viseletek a család nőtagjainak az erényeit is bemutatták, szorgalommal, ügyességgel, gazdaságossággal hogyan lehetett az anyagi eszközöket pótolni, kiváltani. A ’hasunk nem ablak’ mondás híven fejezi ki, hogy inkább az étkezésen spóroltak, csakhogy a reprezentációs tárgyakra, a viseletre több juthasson.”
Györfi Erzsébet népdalénekes a népdal megszerettetéséről beszélt: „Nagyon foglalkoztat a fiatalok helyes megszólításának témája, állandóan keresem azokat a módozatokat, hogyan lehet minél több embert, minél több gyereket bevonni a népdal teremtette világba. Három alapelvet emelnék ki: már a gyermekkorban meg kell szerettetni a népzenét, s erre meg kell találni a helyes módszert is. Másik fontos szempont, hogy az óvodában és az iskolában biztosítsuk a népdal jelenlétét és színvonalas oktatását. Az első kettőből következik a harmadik, biztosítani kell, hogy a fiatalok, a népdal motiválta örömérzetet ki is tudják fejezni mások javára.Ezzel gyarapodhatnak, a népdal szeretetével lelki gazdagságot nyerhetnek.”
A kétnapos rendezvény programjai után különleges kulturális előadásokra várták az egybegyűlteket. Pénteken a Barozda Együttes Kájoni János és a népzene című koncertjét a Barozda Együttes, a Heveder Banda, a Lelkes Zenekar és az Öves Együttes Generációk című közös rendezvénye követte. Szombat este a Magyar Örökség-díjas Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar hangversenyét tartották a templomban, amit a Kincses Marosszék címmel Székelymezőség, Maros- és Nyárádmente hagyományőrzőinek előadása követett. A vasárnapi szentmisét Böjte Csaba ferences szerzetes mutatta be, s Mikháza fejlődéséért ajánlotta fel. A perselygyűjtést a templomi orgona felújításáért rendezték. Egy szebb napokat látott település fejlődéséhez elkel a fohász és a segítség, ehhez a hétvégén a szabadegyetem is hozzájárulhatott talán szerény eszközeivel.

Kapcsolódó cikkek:

14,239RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb