Miért nem igyekeznek pályázni a gazdák?

144

Gyakorlatilag alig adnak esélyt a Hargita megyei farmok, állattartó telepek fejlesztésére azok a környezetvédelmi szabályok, amelyek betartását – kötelező vállalásként – az uniós forrásokra pályázó gazdáktól megkövetelik. A probléma kulcsszavai: távolság és trágyatárolás.

Trágyadomb a csűr mögött. Kusza feltételek Fotó: Domján Levente
Trágyadomb a csűr mögött. Kusza feltételek Fotó: Domján Levente

[dropcap]J[/dropcap]elentősen szigorodnak a korábbi, 2007–2013-as pályázati ciklusban megvalósított projektekhez képest az EU-s támogatási forrásra pályázó állattartó gazdaságok trágyatárolási szabályai. Ám emellett az sem mindegy, hogy az istállók hol vannak, és milyen messze épültek a lakóházaktól, nyílt vizektől, folyó- és patakmedrektől.

Nem várt akadály
Az előírások a Hargita megyei állattartókat – a földrajzi, domborzati adottságok miatt – különösen érzékenyen érintik. A gazdák úgy vélik: a farmokkal szemben támasztott környezetvédelmi és vízügyi előírások – hacsak a gazdaságaikat nem költöztetik el a lakott településekről, a Natura 2000-es területekről vagy a patakok és folyóvizek közeléből – gyakorlatilag betarthatatlanok. A szigorú trágyatárolási követelmények miatt sokan az új farmfejlesztési intézkedésekre is ódzkodnak pályázni, ettől viszont a probléma még megoldatlan marad.
A haladni, bővíteni, fejleszteni kívánó gazdáknak azonban nem sok választásuk van: a lé- és szilárd trágya tárolására és kezelésére érvényes előírások az új, 2014–2020-as Vidékfejlesztési Program (PNDR) valamennyi, állattelep korszerűsítést célzó intézkedésében jelen vannak. A trágyatárolással kapcsolatos plusz-költségeket a fiatal gazdák elindulását 40-50 ezer euróval támogató 6.1-es, a farmfejlesztést akár több százezer euróval is segítő 4.1-es, illetve a kis családi gazdaságok számára 15 ezer euró vissza nem térítendő támogatást kínáló 6.3-as intézkedésre pályázó gazdáknak is kötelezően vállalniuk kell, a megpályázott támogatási összeg nagyságától függetlenül.

Tánczos: túlszigorította a szaktárca a követelményeket
A trágyakezelésre vonatkozó előírásokat Tánczos Barna szenátor, a felsőház mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságának titkára szerint is komolyan kell venni.
– A trágyatárolás Románia egyik legégetőbb vidékfejlesztéshez kötődő problémája. A rudimentális, csűr vagy istállók mögötti trágyadomb, az utcára vagy a patakokba folyó trágyalé látványa ugyanis európai uniós szempontból elfogadhatatlan. Tetszik nekünk vagy sem – az európai ellenőrző szervek a jelenlegi állapotokat a továbbiakban már nem tolerálják. Ezért Romániának lépnie kell és megoldásokat kell keresnie arra, hogy a trágyatárolók és csurgaléklé-elvezetés problémáját mihamarabb orvosolja – jelentette ki lapunknak nyilatkozva Tánczos.
Hozzátette: a mezőgazdasági minisztérium – egyéb eszköz híján – jelenleg csak azokat az állattartókat tudja az uniós trágyatárolási standardok betartására kényszeríteni, akik gazdaságaik, farmjaik modernizálása érdekében EU-s fejlesztési alapokra pályáznak. A szenátor állítja: ez önmagában még nem is lenne probléma, hiszen egy lebetonozott trágyagyűjtő platform vagy egy fóliával leszigetelt, a trágyalé elszivárgását gátló medence kiépítése, kialakítása ugyan több ezer euróba kerülne, ám az állattartó gazdák többségének nem jelentene teljesíthetetlen feladatot.
– Gondot inkább az okoz, hogy a kormány – nemzeti hatáskörben – az EU-s követelményekre még rátett két-három olyan feltételt, amelyek teljesítése lehetetlen. Különösen hegyvidéki övezetben. Ilyen pluszfeltétel, hogy a farm vagy az istálló legkevesebb 100 méterre legyen a legközelebbi folyóvíztől, illetve legalább 50 méterre a település legközelebbi lakóházától. Ilyen követelmény, hogy a farm nem lehet Natura 2000-es természetvédelmi területen. Ezek olyan környezetvédelmi és ember-egészségügyi követelmények, amelyeket Románia szabott meg a belső törvénykezésben, s amelyeken kötelezően változtatnunk, finomítanunk kell. Ha nem tesszük meg, térségünkben egyetlen állattenyésztési, farmfejlesztési pályázat sem születik. Lassan minden gazda a Holdra kell költöztesse a farmját, mert közelebbi helyszínt nem enged meg a belső szabályozás – fogalmazott Tánczos Barna.

Tanulni más országok példájából
Megjegyezte: a trágyatárolási és a farmengedélyezési feltételek hazai túlbonyolítását bizonyítják a fejlett nyugat-európai országokban működő gazdaságok, szarvasmarha-telepek példái is: az állattartó gazdaságokkal ugyanis Ausztria, Szlovénia, Németország lakott településrészein belül is találkozhatunk.
– Adott feltételek betartása mellett ott jól megfér egymással az istálló és a trágyatároló a lakóövezetekkel és az emberekkel. Természetes, hogy trágyalé nem folyhat az utcára, nem szivároghat át a szomszédhoz, nem szennyezheti a talajvizet. De az ottani gazdáknak ezenkívül nem szabnak meg egyéb korlátozó feltételeket. A trágyatárolók kiépítése a hazai gazdáknak is több ezer eurós beruházás, aminek előteremtése egy 90 százalékos támogatottságú pályázat esetében nem is akkora probléma. Ellenben ha a gazda csak 50 százalékos támogatásra jogosult, azaz a megpályázott projekt értékének felét önrészként kell előteremtenie, akkor az akár el is tántoríthatja a gazdát a pályázástól. A nemzeti hatáskörben szabott pluszfeltételeken mindenképpen könnyíteni kell: nem várhatjuk el a gazdáktól, hogy létező farmjaikat a falvaktól több kilométerre költöztessék. Nehéz meggyőzni erről a minisztériumot, úgyhogy nem mi irányítjuk, de ezen dolgozunk – jelentette ki a politikus.

Domján Levente

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.